A citerafélék legfontosabb közös tulajdonsága az volt, hogy a húrozat végig a rezonánstetővel ellátott hangszertest felett húzódott. Európában − főként német, francia és különböző skandináv nyelvterületeken − Griffbrettzither, Scheitholt, epinette, hummel vagy langeleik néven már a 16. században jól ismerték. Michael Praetorius az 1620-ban publikált Syntagma Musicum című könyvében először ábrázolta tudományos igényességgel a pengetéssel, … Bővebben: A hárfacitera és az autoharp