A Magyar Zene Háza Dívák & Ikonok című időszaki kiállításához kapcsolódik Varga Veronika énekes-népzenei előadóművész kétrészes, Mortissa című koncertsorozata, amelyben görög és spanyol nyelvű populáris, valamint tradicionális dalok csendülnek fel, és a nőiesség határtalanságával töltik meg a teret. A sorozat első része, a Görög dívák április 23-án látható és hallható a Zene Háza előadótermében. A koncertek megálmodójával, Varga Veronikával beszélgettünk.
– Hogy született a dívákhoz kapcsolódó előadás-sorozat gondolata?
– A Magyar Zene Háza egy korábbi felhívására fogalmazódott meg bennem egy különleges koncert ötlete, amelynek zenei középpontjában a Földközi-tenger vidékének dalai állnak, a tematikát tekintve pedig női történetek, illetve női karakterek kerülnek a reflektorfénybe. Ennek a koncepciónak egy formát nyert változata debütál most a színpadon a Dívák és Ikonok előadás kísérőprogramjaként.
– Mit lehet tudni az első, Görög dívák címet viselő koncertről?
– Elsősorban a görög Mediterráneum zenéje az, ami már évek óta foglalkoztat, azon belül is az előző évszázad első négy évtizedének városi dalműfaja, a rebetiko, amely – talán még a neve is sugallja – amióta létezik, valamilyen formában a társadalom tükre és kritikusa is egyben. Ebből a kérdéskörből értelemszerűen a nők szerepe és megítélése sem maradhat ki, melyről egyfajta képet adhatnak a korban írt és előadott dalok, bennük többek között a kor nőideáljának vagy akár a férfi-női szerepek megmutatkozásával. A Díva-kiállításhoz elsősorban tehát ezen a szálon kapcsolódik az előadásom azzal együtt, hogy az általunk, zenében megidézett nőalakok a klasszikus amerikai vagy nyugat-európai díva karakterekhez képest többnyire közelebb állnak a mindennapok valóságához, sőt, megidézésükkel egy-egy szubkultúra perspektívája is kirajzolódik. Ez utóbbi egyébként a Spanyol dívák című részre is igaz…
Fontos megemlítenem, hogy ezek az előadások nem a feminizmus eszméinek vagy mozgalmainak felelevenítésére jönnek létre, habár a női tematikával kapcsolatban sokan ezt feltételezhetik. Az én célom inkább a korszellem- és karakterfestés, egy térbeli és időbeli zenei utaztatás, amelyen meg-megállunk, hogy meghallgassunk néhány, dalban elmesélt történetet nőkről és férfiakról és az ő vágyaikról.
– Elmondanád még részletesebben, hogy milyen zenét hallhatunk az előadásokon?
– A sorozat első koncertjének zenei anyagát a 20. század görög és anatóliai díváiról szóló dalok inspiráljak, illetve az alapvető vezérmotívum minden esetben a szerelem, amely hol egyoldalú, hol pedig viszonzásra találó ezekben a többnyire az 1930-as, 1940-es években született szerzeményekben. Ahogy említettem, a görögök városi folkja, a rebetiko műfaja kerül terítékre, amely gyökereit tekintve a Földközi-tenger legtöbb vidékéhez, Nyugat-Európához és Közel-Kelethez is szorosan kapcsolódik, így számos kultúra és zenei hatás keveredése tetten érhető benne. A zenekar összetétele sem lesz mindennapi, hiszen a görögök ikonikus hangszere, a buzuki mellett gitár, harmonika és cimbalom, valamint két női ének lesz hallható. Budapesten nem találkozhatunk azzal a repertoárral, amelyből most játszani fogunk, mindenképp egészen Görögországig kellene menni azért, hogy ezeket a dalokat élőben élvezhesse valaki.
A második előadás a spanyol zenéé, ahol természetesen lélegzetelállító flamenco tánc is lesz, de megszólalnak olyan, Észak-Spanyolországból származó hagyományos dallamok is, amelyek egészen más zenei karakterrel rendelkeznek, mint az andalúzok flamencója. Emellett többek között szefárd slágerekkel is készülünk. Nagyon izgatott vagyok, hiszen ezen a koncerten szinte csak olyan dalokat fogok énekelni, amelyeket korábban nem adtam elő színpadon. Alapvetően törekszem egy zeneileg sokszínű előadás létrehozására, amelyben rendkívül nagy tudású művészekkel oszthatom meg a színpadot.
– Mit jelent tulajdonképpen a Mortissa kifejezés?
– A mortissa nem más, mint a végzet asszonya – amilyen titkon minden nő szeretne lenni. Az előző század eleji görög dalokban felbukkanó kifejezés a lehető legérzékletesebben jellemzi azt a veszélyesen, szinte halálosan vonzó dívát, akinek egyetlen férfi sem bír nemet mondani – így hangzik a jelenből, egy csipetnyi nosztalgiával felidézett múlt, de a szépségnél talán fontosabb az, hogy a dalokban mortissaként emlegettek nők – sok esetben pedig maguk, a dalok előadói is – erős és független női figurák, a feleslegesen szűk kereteket adó társadalmi normák provokátorai, a szabadság szerelmesei, akik bármilyen helyzetben igyekeznek kiállni igényeik, gondolataik és érzéseik mellett, élvezik és büszkén prezentálják nőiességüket…
Mindezzel persze sokakat megbotránkoztatnak, másoknak azonban példaképként szolgálnak. Úgy gondolom, hogy a modern díva archetípusa sem áll távol a mortissa határtalanságától…A felszínen érzékelhető könnyedsége alatt ott rejlik a téma komolysága is, hiszen csak egy gondolatbeli ugrásra vagyunk attól, hogy a nők érzelmi függetlenségének, reális énképének és társadalmi megfelelnivágyásának kérdésköréhez érjünk, amit a körülmények továbbra is, mind a mai napig befolyásolnak.
– Hogyan hat rád, illetve a színpadi jelenlétedre az előadások témája?
– A műsor zenei és tematikai elemeinek találkozásában úgy érzem, még több nőiességet tudok sugározni, hiszen a különféle dalszövegek, illetve a műfajok révén sokféle női attitűddel, karakterrel találkozom, és valahol mindegyikben önazonosnak is tudom érezni magam. Nagyon sok érzelem és humor járja át az előadásokra szánt dalanyagot, és a legtöbb érdekes háttértörténettel is rendelkezik, amelyből igyekszem minél többet megosztani a közönséggel. Ebből adódóan lehetőségem van arra, hogy közvetlenebb hangvételű kapcsolatba kerüljek a hallgatókkal, ami szintén erősít engem a színpadon.
Varga Veronika énekesként több, mint öt éve foglalkozik görög népzenével és népzenei ihletésű populáris dalokkal. „A magyar népzene világából indultam, de a Balkán és a Mediterráneum zenei univerzumában találtam otthonra igazán.” Több aktív formáció (Babra, BudaPesme, VreMea Válkània) megalapítójaként, énekes workshopok vezetőjeként és művészi coachként igyekszik kamatoztatni szerteágazó érdeklődését, valamint énekesi, hangszeres és előadóművészi tapasztalatait.