Ў – A szabadság blogja

„Az ў a belarusz ábécé jellegzetes betűje, az úgynevezett ‘rövid u’, vagy ‘szótagot nem képező u’ (ў нескладовае), ami tehát nem is magán-, hanem mássalhangzó. Olyan egyedülálló, hogy még szobrot is állítottak neki.

Arról fogok tehát írni, amihez értek, legalább valamelyest. A belarusz irodalomról. Mert erről szeretek beszélni. Nem titkolom hátsó gondolatomat sem: hátha sikerül magyar kiadók érdeklődését felkeltenem ez iránt a gyönyörű, különleges és ismeretlen, de gazdag kincs iránt, ami a belarusz irodalom és általában a belarusz kultúra.” /Bárász Péter/

Breszt legnagyobb halboltjában éppen rám került a sor, amikor hátulról megkocogtatta valaki a vállamat. Mint minszki, soknyelvű (ukrán, belarusz és orosz, de lengyelül és az errefelé elterjedt helyi nyelveken is alkotó) szerzőről már többször beszéltem/írtam magyarul különböző helyeken, de közben 6 éve nem láttuk egymást.

2010. decemberében kezdtem el belarusz műfordítással foglalkozni: Uladzimir Nyakljajeu „A dongó és a vándor” című novellája volt a belépőm. A fordítás a Magyar Lettre 2011. tavaszi számában jelent meg először, akkor még Körner Gábor „kölcsönözte” ehhez a nevét.

Bár például Tarasz Prohaszko szerint 1945-ben Ukrajna számára nem ért véget a háború és ez a mostani még mindig annak a folytatása, ami 1939-ben, illetve ’41-ben kezdődött, nem valószínű, hogy a történészek ezt elfogadnák. Akárhogy is van, február 24. valami szörnyűségnek a kétéves évfordulója…