Szokolay Sándor gyermekkarra írt Gingalló című kórusműve Szilveszter napján, 1979-ben keletkezett. A darab spontán létrejöttét gazdasági esemény motiválta.
Akkoriban gyakran történtek árváltozások, az ezzel járó keserű pirulát pedig ostyába csomagolva próbálták népszerűsíteni a médiák. A módszer szerint felsoroltak több lényegtelen árucikket, melynek az ára csökkent, majd hozzátették, hogy bizonyos alapvető dolgok drágábbak lesznek…
Egy ilyen alkalommal, éppen Szilveszter napján Szokolay Sándor késztetést érzett, hogy zenével reflektáljon a kellemetlen hírre és az átlátszó közlésmódra.
A népművészet számtalan ága, műfaja ábrázolja a nincstelenséget, nem ritkán humorral fűszerezve, hogy kevésbé fájjon a szegénység. A népköltések nyomán rövid idő alatt összeállt a szöveg, és még éjfél előtt a zene is, természetesen a szilveszteri hangulat jegyében. A kotta pár évvel később a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg.
A felvételen Gingalló a Cantemus Gyermekkar kiváló előadásában szólal meg Szabó Dénes érzékletesen kifejező vezényletével, mondhatni főszereplésével. Az ihletett inspiráció kizárólag a zenei anyagból fakad, hiszen a fenti történet korábban nem került nyilvánosságra. A szerző özvegyének köszönhető a keletkezéstörténet feltárása.