A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház első bemutatója a Locspocs és a Bolygó hollandi című előadás premierjét harminc éve, 1992. szeptember 27-én tartották. Az OSZMI Hónap műtárgya sorozata az induló Kolibri Színház és társulata előtt tiszteleg.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárának Fotógyűjteményében található egy csoportkép a Kolibri Színház alaptó tagjairól. A kép Gazdag Lászlót, Mult Istvánt, Török Ágnest, Szívós Károlyt, Meixler Ildikót, Tisza Beát, Bodnár Zoltánt, Sallai Virágot, Németh Tibort és Kormos Gyulát ábrázolja.
Az 1993 körül készült fekete-fehér felvételen Rotter Oszkár egyik balettórájának elkapott pillanata látható. A társulati tagok a színház előcsarnokában felállított balettrúd mellett sorakoznak, mindehhez a mára emblematikussá vált Henri Rousseau-i buja őserdő – a Kolibri belső tereinek falfestése – szolgáltatja a hátteret.
1991 decemberében újra felröppent a hír, miszerint a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága kettéválasztaná az Állami Bábszínházat, így Budapesten két önálló bábszínházi társulat működne. A tervek szerint tavasszal az Andrássy út 69. szám alatti színház Budapest Bábszínház néven, míg a Jókai tér 10. szám alatti társulat Kolibri Színház néven kezdhette volna meg a működését.
Az azóta hagyománnyá vált nyárvégi Kolibri Fesztivállal a színház birtokba vette a Jókai teret. A fiatalokból álló társulat elhatárolódott az Állami Bábszínházra jellemző, az illúzióra építő fekete színházi formanyelvtől, és kísérletezni kezdett az élő- és bábszínjátszás összekapcsolásával. Kiléptek a paraván mögül. A bábok mellett láthatóvá váltak mozgatóik gesztusaikkal, mimikájukkal.
Fekete ruhájukban, személyes jelenlétüket háttérbe szorítva a bábokon keresztül meséltek. Mindez új feladat elé állította a színészeket, de a formanyelvi változás hozadékaként megjelenő nyitott játéktér nem csak az animátoroknak jelentett kihívást.
Az útkeresés első állomására, a Székely Andrea által rendezett Locspocs és a Bolygó hollandi című előadásra a tervező, Orosz Klaudia így emlékszik vissza:
„nekem is úgy kellett a bábokat megterveznem, hogy ne csak botokkal meg pálcákkal legyenek mozgathatók, hanem éljenek az előszínpadon. Olyan technikát kellett kitalálni, hogy a színészek természetesen és kényelmesen mozgathassanak.”
Ebben a produkcióban találkozott először a régi és az új formanyelv: a főszereplő idegenbeli kalandozása során megtartották a fekete színházi technikát; míg Locspocs otthonában, a víz alatti világban a mozgatókat is megmutatta a rendezés.
A nyitó előadás alkalmával Török Ágnes (Locspocs), Mult István (Ludvig bácsi), Meixler Ildikó (Nagymama), Németh Tibor (Bolygó Hollandi), Kássa Melinda (Nesszi néni), Szívós Károly (Fülöp bácsi) és Farkas Éva (Tenger királynője).
Ezalatt Bodnár Zoltán, Gazdag László, Kormos Gyula, Sallai Virág és Tisza Bea voltak a színpadon. A Nap születése című zenés mesejátékot, a következő bemutatót próbálta az új igazgatóval. A tizenkét alapító tag a színház meghatározó magja lett.
Mindennek a kulcsa a társulatban rejlik. Fiatalos lendületük, kísérletező szellemiségük az évek során sem hagyott alább. Az alapító tagok csapatához további játszótársak csatlakoztak, a színházukról alkotott elképzeléseik, vágyaik és eredményeik a következő színészgenerációkban élnek tovább.
Mindezt jól példázza, hogy 2022 tavaszán a X. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén gyermekszínházi kategóriában az Emma csöndje című előadásuk elnyerte az Üveghegy-díjat, a fesztivál fődíját, valamint a hallgatói zsűri különdíját. Ifjúsági színházi kategóriában pedig A méhek istene című produkció három szereplőjének; Grisnik Petrának, Ruszina Szabolcsnak és Szanitter Dávidnak kimagasló színészi játékát Keleti István-díjjal jutalmazták.
A cikk Lovas Lilla az oszmi.hu-n megjelent szövege alapján készült.