Bár besorolható a lágerregény komor kategóriájába, a most ötödik kiadásánál járó Kitelepítés sokkal több „egyszerű” lágertörténetnél, különlegességének és sikerének csak egyik tényezője a mű témája. A Literárium Kortárs írók a Müpában sorozata december 11-én a regény szerzője, a marosvásárhelyi születésű Visky András világába hívja az érdeklődőt.
- hirdetés -
A Duna-delta vidéki lágerekbe kitelepített emberek sorsát, a kényszerlakhelyek és a munkatáborok körülményeit, árnyékéletét eddig nem sok szépirodalmi mű jelenítette meg. Visky saját tapasztalatain alapuló története tehát kevéssé ismert témát ábrázol, mégis számtalan módon kötődik műfaji rokonaihoz, a holokauszt- és gulágregényekhez. Így az olvasó is sokféleképpen tud kapcsolódni a műhöz, s úgy tűnik, még mindig nagy igény van a közelmúlt, a kommunizmus és a szocialista diktatúrák feldolgozására. Visky regénye azáltal tud hitelessé válni, hogy neki és családjának saját élménye van az 1950-es évekről, hiszen kétéves volt, amikor lelkész édesapját börtönre ítélték, édesanyját és a hét gyermeket pedig kitelepítették a romániai „Gulágra”.
Ám amennyire valóságos és megrázó mindez, legalább olyannyira el is emelkedik a mindennapi hányattatásoktól: az éhezéstől, a fagytól, a betegségektől. A szerző elbeszélésmódja ugyanis csavar néhányat a sötét realitáson. Hogyan? Teremt például egy gyermekelbeszélőt, akit a kollektív családi emlékezet darabjait, morzsáit felhasználva alkot meg. Teremt hozzá egy lírai, biblikus hangoltságú prózanyelvet, és mindezt apró fejezetekben, szemelvényekben tárja az olvasó elé, olykor megrázó, olykor humoros, olykor Istennel évődő, perlekedő vagy éppen megható nekirugaszkodásokban.
A kis daraboknak köszönhetően a Kitelepítés nem annyira drámai történet, sokkal inkább létállapot, amelyben mindig benne van az új nap reménye, az élethelyzetek humora, a kétely és a bizonytalanság mellett az Istenbe vetett hit, amely megvilágítja és derűvel árasztja el Visky regényvilágát. A súlyos történetnek és az elbeszélésmód kimunkált finomságainak, sokszínű érzelmi skálájának kettőssége teszi ezt a regényt olvasmányossá és szerethetővé. Bizonyára e kettősségben, vagy ha tetszik, a témát ellenpontozó életöröm, hit és metafizikai erő sokszínűségében rejlik a mű sikere. Rendkívüli nézőpontjában, megalkotottságában pedig méltó párja Kertész Sorstalanságának, Esterházy Egyszerű történet… Márk-változatának.
Visky András nem fél olyan irodalmi értelemben terhelt és nehezen artikulálható témákról írni, mint a szerelem, a szabadság, Isten; nem fél az emelkedettségtől, a boldogságtól, de nem fél a blaszfémiától sem. S talán csak ekkora óriási bátorsággal lehet túlélni egy fél gyermekkornyi kitelepítést.
