Két férfi, egy eset. A tetthelyünk nem Németország, hanem Velence, ahol egy reneszánsz és egy kortárs zeneszerző találkozik virtuálisan egymással. Kapsberger idealisztikus világa és Claudio Ambrosini 21. századi zenéje keresztezi itt egymást, a természet és a város „hangjaival” kiegészülve. Nem, ez nem egy new age CD lemez, bár annak is kiváló lenne, hisz a hallgatót rögtön egy álomképbe navigálja. A kulcsszó a teorba.
Ez az album olyan atmoszférikus hangzásvilágot teremt, amely – halvány és plasztikus ecsetvonásokkal – Velence „kísérteties” szépségét idézi. Az album, a La Serenissimához mélyen kötődő zeneszerző 20 művét fűzi egymásba: Johann Hieronymus Kapsberger (1580-1651 körül), aki a „nyugodt köztársaságban” töltötte nevelő éveit, és a szintén velencei Claudio Ambrosini, aki pedig kortársunk.
A teorba lágy rezonanciáját kihasználva Kapsberger darabjai egyszerre bensőségesek és hangzatosak: improvizatív szelleműek, felváltva bolyonganak, töprengenek és táncolnak. Ez pedig tökéletesen találkozik Ambrosini kísérleti hangzásvilágával, amelynek kiindulópontja Kapsberger „titkos jegyzetfüzeteinek” – egy merészen felfedező zene fiktív lapjainak – elképzelése volt.
Ezekből az elképzelt vázlatokból Ambrosini barokk témákat és motívumokat, arabeszkeket és díszítéseket merít, és Velence „elemi” hangjaival keveredve, töredezetté és hangzó emlékként dolgozza át őket. A zenei kvázi tudatfolyamot környezeti felvételek artikulálják, amelyek futólagosan megragadják a velencei életérzés lényegét: a hullámok csobogását és habzását, harangzúgást és sirálykárogást, kikötött hajókat és billegő gondolákat.
Stefano Maiorana figyelemre méltó higgadtsággal és kontrollal játszik, ugyanakkor a zene kísérleti jellegét is közvetíti. A színek, textúrák és ütőhangszeres effektusok egész kaleidoszkópját rajzolja ki, olyan gazdag és pazar hangzást produkálva, mint maga a velencei bársony.
Azt hiszem, erre mondják, hogy igazi chilling zene. Máshogyan kell hallgatni, mint általában a zenét, és nem a kiadvány célja nem is az, hogy a háttérből szóljon. Sokkal inkább alkalmas arra, hogy relaxálás közben ellazuljunk, és ez pillanat alatt a tenger partján és a velencei szűk utcáin képzeljük magunkat.