Mendelssohn két szimfóniáját vette lemezre a Skót Kamarazenekar Maxim Emelyanycsev vezényletével. A high-end audio berendezéseket is gyártó Linn kiadványa valóban kiváló hangminőséget és jelenlétérzetet ad, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elmerülni a már jól ismert dallamokban.
Mendelssohn „Reformáció” szimfóniája, amelyet Luther augsburgi hitvallásának 300. évfordulójára komponált, általában nem kapott jó sajtót. Az 1832-es ősbemutatót követően Mendelssohn maga is egyre elégedetlenebb lett vele, és csak mintegy 20 évvel a halála után adták ki. Igaz, hogy a scherzo kissé négyszögletes és kalandtalan, de az első tétel a „drezdai ámen” kifejezésben csúcsosodó ünnepélyes bevezetésével (amelyet Wagner Parsifalja is megidéz), majd Mendelssohn legviharosabb hangvételű Allegrójával lenyűgöző darab.
A fináléban pedig – amely nagyrészt az „Ein feste Burg ist unser Gott” című lutheri korálon alapul – egy olyan fúvós szekcióban teljesedik ki, amelyben a kontrafagottot végig egy szerpent nevű hangszer duplázza. A legtöbb előadás e ritka és különös formájú hangszer nélkül is beéri, de a Skót Kamarazenekar erre a felvételre szerzett egyet – a gazdag hangzás lenyűgöző.
Maxim Emelyanycsev egy olyan karmester, akinek zenélése spontaneitást és rugalmasságot sugároz. A „skót” szimfónia lassú bevezetője olyan kísértetiesen hangzik, ahogy kell, és Emelyanycsev a következő Allegro főtémájában csodálatosan halk pianókat csal ki a klarinétból és a vonósokból.
A tétel viharos zárómomentumai is rendkívül hatásosak, míg a fináléban (amelynek eredeti tempójelzése „Allegro guerriero” volt) Emelyanycsev végig feszesen tartja a ritmust. Kár azonban, hogy a szimfónia záró pillanataiban, az új dúr témával egy accelerandót használ. Az eredmény még izgalmasabb, de a zene méltán fenséges jellegének rovására megy.