A véletlen adta a helyszínt, Balatoncsicsót, majd egy közel egy éves kutatómunka, a helyiekkel való beszélgetések, interjúk előzték meg a MU Színház egész napos színházi eseménysorozatát. A téma – mitől jó egy közösség – hamar körvonalazódott. Ebből született meg fiatal színészekkel és a falu lakóival közös részvételi közösségi színházi játék. A befogadó színház most befogadott színházként működik egy napig. Erős Balázzsal, a MU Színház művészeti vezetőjével beszélgettünk.
– A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program önmagában is egy nagyon fontos kulturális projekt. Amikor kiderült, hogy Veszprém kapja ezt a megtisztelő lehetőséget, azonnal izgatni kezdett, hogy milyen módon csatlakozhat ehhez a MU Színház. Miközben azt is tudtam, hogy nagyon nehéz megtalálni ebben a programsorozatban azt az ügyet, azt a lehetőséget, amivel a színházunk ebben teret találhat magának. Nagyon megörültem a felhívásnak, ami nem csak Veszprémben gondolkodott, hanem kiterjesztette a projektet a Balaton térségére is, bevonva a kistelepüléseket.
A MU Színháznak Borsodban, Tiszalúcon van egy telephelye, ahol már nagyon sok formában dolgoztunk együtt a helyiekkel, próbáltuk, próbáljuk eljuttatni hozzájuk a színházat. Így nem volt ismeretlen számunkra, hogy egy fővárosi színház milyen közösségi programokat tud létrehozni vidéken. Egyértelmű volt, hogy itt is valamilyen közösségi színházban gondolkodjunk. Egy véletlennek köszönhetően ismertem meg a két-háromszáz lelket számoló Balatoncsicsót, és azonnal megtetszett a hely és az ott élők közössége. A pályázat pedig lehetőséget adott arra, hogy erre a falura építsük a Veszprém 2023-hoz kapcsolódó ötletünket. Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy ne csak egy előadást vigyünk oda, hanem valamilyen egész napos programsorozatot építsünk fel, ne csak a balatoncsicsói lakosoknak, de bárkinek, akinek érdekes lehet, amit ott létrehozunk.
– A terv megpályázásától a megvalósulásig hogyan dolgoztak, alakították a programot, mennyire vonták be az ott élőket?
– Közel egy éve dolgozunk a programon, elsőként a falu polgármesterét kerestük fel, aki nagyon nyitott volt az ötletünkre, rajta keresztül jutottunk el az ott élőkhöz, s kezdtük meg az anyaggyűjtést. Nagyon sok ott élő emberrel beszélgettünk, készítettünk interjúkat, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy mi lehet az a téma, ami mindannyiunk számára izgalmas lehet. Számunkra a legérdekesebb téma az volt, hogy mitől működik, mitől jó egy közösség, hogy mik azok a folyamatok, azok az esetleges problémák, amik működtetik a közösségüket.
A falu a Balatonfelvidéken van, az elmúlt tízen évben nagyon sokan vettek Balatoncsicsón házat, költöztek be ide, ami nagyon érdekes helyzetet teremtett az „őslakók” és a beköltözők között. Ebből a magból készítettük el „A Mi Csicsónk” c. közösségi előadást, aminek a kerete egy népmesei szál, egy esküvő története, ahol egy helybeli lány és egy beköltöző fiú házasodnak össze. Erre épül a nap összes többi programja, ami reggel egy gyerekeknek, családoknak szóló táncházzal indul, amibe beépítettük a Balatoncsicsóra jellemző régi hagyományokat és játékokat.
A TANDEM Színház Szociopoly interaktív társasjáték előadását is meghívtuk, ami izgalmasnak ígérkezik az itteni környezetben. A záróeseménye a napnak egy újabb táncház lesz, ami végül egy kötetlenebb zenés-táncos, közösségi programmal zárul. Az egész napos programsorozat legfontosabb eleme, hogy interaktív, aktivitásra épül, azaz be szeretnénk vonni a falu lakóit, hogy igazi közösségi élményt kapjanak.
– Izgalmas lehet a MU Színház számára is egy ilyen találkozás, amikor a részben befogadó színház maga is befogadott lesz. Hogyan épül be egy ilyen esemény, a más látószög a színház életébe?
– Mint ahogy az ember saját életében, úgy egy színház működésében is fontos, hogy olykor kilépjen a maga közegéből, hogy megtalálja a kilépési pontokat a komfortzónájából, mert csak így lehet változtatni. Nekünk is, mint színháznak, ez nagyon fontos feladat, kihívás. Az, hogy mi színházat tudunk csinálni Balatoncsicsón, hogy egy budapesti befogadószínház egy egész napos programmal készül, az nagyon fontos bizonyítéka annak, hogy miért tud a MU Színház jelen lenni több mint harminc éve, hogy miért is csináljuk a színházat. Az is feladatunk, hogy elvigyük a színházat olyan településekre, ahol kevésbé van lehetősége az ott élőknek kulturális élményekre. Hogy megmutassuk azt, hogy milyen színházcsinálásban gondolkodunk és hiszünk.
– A harminc év alatt sokat változott a MU struktúrája, a vezetésed óta az egykori befogadó színház közösségi színházzal bővült. Arculatváltás volt csak, vagy van piaci haszna is?
– A közösségi színház nincs piaci helyzetben. Nem egy újabb bevételi forrás lehetőségeként gondolkodtunk ezen a második lábon, minden belső indíttatásból jött. A 2008-as válság után úgy éreztem, jelentős változás fog történni az emberek életében. Azt éreztem, folyamatosan tűnnek el a közösségek az életünkből, egyre inkább elmagányosodnak az emberek. Ezért gondoltam azt, hogy nekünk erre valamit reagálnunk kell, mint színház: hogyan lehetne az embereknek olyan élményt, kulturális programot adni, amivel egy intenzív közösségi élményt tudunk adni, amiben megtalálhatják saját magukat, aktivitásukat. 2012 óta működik már a közösségi színházunk, azaz két színházat, egy befogadót és a közösségit működtetünk egymás mellett. Szerintem ez hatalmas eredmény és munka mindenki részéről, aki most dolgozik, vagy valaha dolgozott a MU Színházban.
Korábban több társulatnál is dolgoztam. Ott tanultam meg, hogy mennyit tud adni az embernek, ha egy jó közösségben tud létezni. Alapvetően ez a legfőbb üzenete az augusztus 26-i programunknak is.
„A Mi Csicsónk!” c. program a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jött létre.