A BPM Group alapító tulajdonosa, Horváth Roland közel negyven országban foglalkoztat nemzetközi előadóművészeket. Kreatív producerként a repertoár kitalálásában, zenekarok, stábok összeállításában is részt vesz, legyen szó HAUSER európai turnéjáról vagy Petar Markoski crossover hegedűs legújabb koncertshow-járól. Ennio Morriconétól Mireille Mathieu-ig, Eros Ramazzottitól az Il Volóig számos európai sztárfellépőt hozott Magyarországra és a környező országokba. Horváth Rolanddal az Art is Business készített interjút.
– Amikor belevágott, az volt a célja, hogy magyarországi központtal olyan koncertszervező céget és művészmenedzsmentet hozzon létre, amely teljes körű szolgáltatást nyújt az előadóknak?
– Teljesen véletlenül kerültem a koncertszervezésbe. Gazdálkodás és menedzsment szakon végeztem a Corvinus Egyetemen. Még korábban jóban lettem a lemezlovas szakmájában éppen a csúcson levő Niki Belluccival, aki évi kétszáz bulit bonyolított le a világ minden pontján. Tizennyolc évesen mellette csöppentem bele a szakmába, kísérőként utazgattam vele. Beleláttam a szórakoztatóipar működésébe, hogy milyen pénzeket keresnek a fellépők, mennyit kérnek az ügynökök, milyen a műsorok szervezése. Érdekes iparág, beutazhatod vele a világot a promóterek költségén, mindenhol körülugrálnak. Persze ehhez kell egy jó előadó is.
– Elmondhatja magáról, hogy tevékenyen részt vett Ennio Morricone utolsó nagy filmzenei koncertturnéiban a Cseh Filharmonikusokkal. Ez volt az első nagy „dobása” a BPM Group élén?
– 2016-ban alapítottuk a saját ügynökséget. A BPM a Booking, Promotion, Management rövidítése, amibe a fellépők közvetítése, „eladása”, felépítése és a komplett menedzsmentje tartozik. A koncertszervezést külön cég, a Szöveg Színház Produkció Egyesület végzi. Azért akartam a két tevékenységet elválasztani egymástól, mert más-más pénzeket, befektetéseket igényelnek. A Morricone-projekt nagyon összetett volt, projektmenedzserként vettem részt benne, a marketingért és a jegyértékesítés lebonyolításáért feleltem. A Morricone-koncertek mellett Budapesten és Prágában párhuzamosan csináltam az Anastacia-koncertet, szintén szimfonikusokkal. Akkoriban még nem a saját pénzemből finanszíroztam a produkciókat, a Magyar Virtuózok alvállalkozója voltam. Amint megerősödtem anyagilag, saját szervezésű, saját ötletek alapján kivitelezett koncerteket bonyolítottam le nemzetközi fellépőkkel a Kongresszusi Központban, a BOK Csarnokban, a Tüske Csarnokban és néhány külföldi helyszínen is. Ráéreztem arra, hogy a világ összes menedzsmentjével, ügynökségével tudok kommunikálni, kiismerem magam a terepen, remek kapcsolati hálót sikerült kiépítenem pár év alatt. És nem utolsósorban ösztönösen érzem, miben lehet potenciál.
– A nagy adag ambíción, a helyzetfelismerésen, a kommunikációs képességen túl vajon attól sikeres, hogy szereti nagy fába vágni a fejszéjét, távlatokban gondolkodik?
– Sebesség, profizmus, körültekintés, precizitás is kell ebben a szakmában, a nyitottság, az őszinteség, a tökéletes angoltudás mellett. Külföldön szinte nem volt negatív tapasztalatom, itthon viszont rengeteg negatív tényezőbe futottam bele. Ezért is jutottam arra a döntésre, hogy nem szervezek magyar előadóknak koncertet. Szerencsére nincs rajtam nyomás, hogy egy évben hány Aréna-koncertet, rendezvényt kell szervezni. Ki kell várni a jó előadókat. Ami pedig a távlatokat illeti: azt szeretném, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb booking- és koncertügynöksége legyünk, annyira versenyképesek, hogy majd engem kérdezzenek meg, szeretnék-e ajánlatot tenni mondjuk Sam Smith turnéjára.
A teljes interjú az Art is Business oldalán olvasható.