2023. augusztus 21-én éjfélig lehetett jelentkezni a Zeneakadémia, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori posztjára másodjára kiírt pályázatra. Eddig három pályázóról tudunk. Keller András augusztus 22-én nyilvánossá tette a pályázatát. Tóth Péterrel pedig a Kultúra.hu készített interjút a pályázata kapcsán. A döntést Csák János miniszter 2023. október 31-ig hozza meg.
Dr. Tóth Péter érdemes művész, Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zenei tagozatának vezetője, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának egyetemi tanára és általános dékánhelyettese leadta pályázatát.
– Könnyű volt önt „táncba vinni”?
– Nagyon-nagyon nehezen adtam be a derekamat. Tudom, a pályázók mindig úgy kezdik, hogy sokan megkeresték őket, és ez valószínűleg mindig igaz is. A kérdés csak az, hogy mennyi a sok? Öt ember? Tíz ember? Mindegy is. Sokkal fontosabb, hogy kik ezek az emberek. Mindenesetre – bár nyilván hízelgett a hiúságomnak – rendkívül sokára szántam el magam. Már fél évvel ezelőtt is kaptam megkereséseket, amiket határozottan visszautasítottam, hiszen meggyőződésem, hogy egy rektorválasztás alapvetően az adott egyetem belügye kell legyen. Talán hihetetlen, de még két héttel ezelőtt is azt javasoltam a felém bizalommal lévő vezető oktatóknak, hogy próbáljanak valaki mást találni, lehetőleg a saját köreikből.
Amennyire tudom, ezt becsülettel meg is tették, de nem igazán találtak olyan jelöltet, aki minden kritériumnak megfelel és vállalta volna a feladatot. Ezek után úgy éreztem, most már nem tehetem meg, hogy kibújok egy ilyen felkérés alól, hiszen a Zeneakadémia rektorának lenni – ha csak pár percig és csak gondolatban – mégiscsak a zenész szakma legmagasabb elismerése, és lehetőségem lenne megvalósítani jobbító szándékú elképzeléseimet, amelyekről a szakmában sokat beszéltünk, egyeztettünk az elmúlt évek alatt, de melyek irányába nem történt valódi előrelépés. Mérlegeltem a követelményeket, és arra jutottam, hogy megfelelek a pályázati kiírásnak.
– A Zeneakadémia más léptékű, mint egy vidéki képzőhely, legyen az bármilyen kiváló és eredményes.
– (…) Elhangzottak vádak, miszerint nem elég jó az oktatás, a hallgatók nem felelnek meg a próbajátékokon, illetve sokan elmennek külföldre a (talán még mindig) jóhírű budapesti diplomával a zsebükben, esetleg tanulni, valamint, hogy kevés a nagynevű külföldi tanár. Ezek az észrevételek külön-külön és részben valószínűleg helytállók. Az én véleményem, hogy igenis meg lehet találni azokat az oktatási módokat, amelyekre – akár rövid periódusos kurzusokra – ide lehet hívni külföldi művészeket. Posztgraduális képzéseket lehet indítani akár koncertmester, akár kamarazenész, akár operakarmesteri képzésből. Ez két-három növendék, összesen két-három tanárral. Önköltséges oktatás, mely eltarja magát és amire komoly fizetőképes kereslet is van. A szisztéma kitűnően működik Németországban és máshol is szerte Európában.
Ezek a képzések könnyebben elindíthatók, hiszen elég a szenátus döntése, nem kell a MAB-on keresztülfuttatni őket. Elismerem, fontos, hogy hívjunk magas presztízsű külföldi oktatókat, akik valóban emelik az egyetem rangját, de amitől azonban Liszt Ferenc Zeneakadémiája „a” Zeneakadémia, az mégiscsak az a magyar „vérvonal”, amit ápolnunk kell.
Ügyes balansszal a 150 éves hagyomány harmonikusan együtt élhet a 21. századdal. Arra most nem térek ki, hogy az a bérezési lehetőség, amivel a legtöbb egyetem – így a Zeneakadémia is – rendelkezik, köszönőviszonyban sincs azzal, amiért Nyugat-Európában neves oktatókat lehet találni. Az elmúlt évek, az Akadémiát is sújtó recessziói, forráselvonások pedig nem segítettek a helyzeten.
A teljes interjú ide kattintva, a Kultúra.hu oldalán olvasható.