Wolf Péter – Fábri Péter:
Sommerreise & A Reckless Requiem

My flight arrived on time.
Not even a minute late.
He told me he would wait for me
but now he was nowhere to see.
And I thought that I was more for him
than a simple, easy date.

I had to find a cab.
I didn’t know the way.
He just didn’t answer the phone,
I was a foreigner, alone,
and I had to find his house, his home.
We drove along the bay.

The cab arrived and stopped.
I paid but asked to wait.
The windows were all closed,
just like the gate.

I left to find a room
to spend this empty night.
There was a hotel on the beach,
dirty rooms, gleamy lights.

My flight arrived on time.
Not even a minute late.
He told me he would wait for me
but now he was nowhere to see.
He just didn’t answer the phone,
I was a foreigner, alone.

A gépem pontosan érkezett.
Egy percet se késett.
Azt mondta, várni fog rám,
de most nem láttam sehol.
És én azt hittem, több vagyok neki,
mint egy sima, könnyű kaland.

Taxit kellett fognom.
Nem tudtam az utat.
Nem válaszolt a hívásomra,
egy magányos külföldi voltam,
és meg kellett találnom a házát, az otthonát.
Végighajtottunk az öböl mentén.

A taxi megérkezett és megállt.
Fizettem, de kértem, várjon.
Az ablakok mind zárva voltak,
akárcsak a kapu.

Elindultam szobát keresni,
hogy eltöltsem ezt az üres éjszakát.
Volt egy hotel a parton,
koszos szobák, halvány fények.

A gépem pontosan érkezett.
Egy percet se késett.
Azt mondta, várni fog rám,
de most nem láttam sehol.
Nem válaszolt a hívásomra,
egy magányos külföldi voltam.

How could they build such an awful building
at such a beautiful place?
Shabby armchairs, a dingy gilding;
a woman of a certain age
sitting there at the bar,
in her worn-out grace.

The boy carried my luggage
into the room,
I gave him some money,
and tried to get rid of him soon.

And I was just sitting there
for the whole afternoon,
calling a number again and again,
trying to reach the man I loved,
calling and calling in vain.

The hours were ticking away.
The sun went slowly
down in the bay.
I didn’t have any plan.
I didn’t know what to do.
From the window I saw a man….
but no, he wasn’t you.

How could they build such an awful building
at such a beautiful place?
I went for a stroll in the evening,
I was hurrying with a desperate pace.

I didn’t have any plan,
I didn’t know where to go.

Hogy építhettek ilyen ronda épületet
egy ilyen gyönyörű helyen?
Ócska fotelok, kopott aranyozás;
egy korosodó nő
ül a bárpultnál,
a kelleme kopott.

A fiú felvitte a bőröndömet
a szobába,
adtam neki pénzt.
próbáltam gyorsan szabadulni tőle.

És ott ültem
egész délután,
újra és újra hívtam egy számot,
próbáltam elérni a férfit, akit szerettem,
hívtam és hívtam, hiába.

Az órák elketyegtek.
A nap lassan
lement az öbölben.
Nem volt semmi tervem.
Nem tudtam, mit tegyek.
Az ablakból láttam egy férfit…
de nem, nem te voltál.

Hogy építhettek ilyen ronda épületet
egy ilyen gyönyörű helyen?
Elmentem egy esti sétára,
kétségbeesett tempóban siettem.

Nem volt semmi tervem,
nem tudtam, hova menjek.

How many waves are there on the sea?
How many waves?
How many ways one takes in a life?
How many ways?

I’m sitting here on the seashore,
looking at the rippling waves.
How many bodies lie under the water,
in never-closing graves?

How many days shall I stay in this town?
How many days?
Is there anyone waiting for me
on the other side of the sea?
Is there anyone there,
looking at the waves
and waiting for someone?
For me?

Hány hullám van a tengeren?
Hány hullám?
Hány útra indul az ember az életében?
Hány útra?

Itt ülök a tengerparton,
nézem a fodrozódó hullámokat.
Hány holttest fekszik a víz alatt,
soha be nem záródó sírokban?

Hány napig maradok ebben a városban?
Hány napig?
Vár-e rám valaki
a tenger túlsó partján?
Van-e ott valaki,
aki nézi a hullámokat
és vár valakire?
Rám?

Pretty people on the beach
swelling from their happiness
heavy ladies come and go
summer beach, a merry mess

I’m just sitting in the sand
never-ending afternoon
children with their silly toys
could have been my honeymoon

Pretty people on the beach
in the rainbow’s every hue
red, orange and yellow shorts
summer dresses, green and blue

I’m just sitting in the sand
people go, there comes the tide
there’s a ship which leaves the shore
like a bridegroom leaves a bride

Csinos emberek a parton
dagadnak a boldogságtól
súlyos hölgyek jönnek-mennek
nyári tengerpart, vidám kavargás

Én csak ülök a homokban
soha véget nem érő délután
gyerekek a hülye játékaikkal
ez lehetett volna a mézeshetem

Csinos emberek a parton
a szivárvány minden színében
piros, narancs és sárga shortok
nyári ruhák, zöldek és kékek

Én csak ülök a homokban
az emberek elmennek, jön a dagály
egy hajó elhagyja a partot
mint egy vőlegény a menyasszonyát

The lady in the wheelchair
passing by on the shore
once she was young and beautiful
now she is eighty or more

The lady in the wheelchair
what does she think of me
she may think I will grow old
to be old or not to be

The lady in the wheelchair
speaks to a little boy
the little boy with a funny smile
gives her his little toy

The lady in the wheelchair
the lady had a life
I’m walking on the boardwalk
shadows cut through the light

A hölgy a tolószékben
megy a parton
egyszer fiatal volt és gyönyörű
most nyolcvan vagy több

A hölgy a tolószékben
mit gondol rólam
talán hogy megöregszem
öregnek lenni vagy nem lenni

A hölgy a tolószékben
egy kisfiúhoz beszél
a kisfiú muris mosollyal
odaadja neki a kis játékát

A hölgy a tolószékben
a hölgynek volt egy élete
Megyek a sétányon
árnyékok vágják át a fényt

I didn’t want to cause panic
I didn’t want to call
his mother whom I knew a bit
we’d met the year before

But after two days I just thought
I’d call her after all
his mother didn’t know he left
I shocked her with the call

I didn’t want to cause panic
I didn’t want to call
his ex-wife whom I didn’t know
I knew he’d left them all

But after two days I just thought
I’d call her after all
his ex-wife laughed to hear the news
it was a stupid call

I didn’t want to cause panic
so decided to call
the police station of the town
but they began to bawl

Asking my name and who I was
why did I come and all
even I had to think of it
who was I after all

Nem akartam pánikot kelteni
nem akartam felhívni
az anyját akit egy kicsit ismertem
találkoztunk egy évvel azelőtt

De két nap után azt gondoltam
végül is felhívom
az anyja nem tudta hogy elment
sokkoltam őt a hívásommal

Nem akartam pánikot kelteni
nem akartam felhívni
a volt feleségét akit nem ismertem
tudtam hogy otthagyta őket

De két nap után azt gondoltam
végül is felhívom
a volt felesége nevetett a hírre
hülye egy hívás volt

Nem akartam pánikot kelteni
ezért úgy döntöttem, felhívom
a városi rendőrséget
de ők elkezdtek kiabálni velem

Kérdezték a nevem és hogy ki vagyok
miért telefonálok meg ilyesmi
én is bele kellett hogy gondoljak
végül is ki vagyok

He was so close in the night.
He was so far by day.
Telling the truth:
we were close in the night,
but we were strangers, anyway.
Strangers in the night,
strangers by day.
Strangers, night and day.

Down on the street a lonely light.
A blinking puddle on the way.
Just like that ad,
letting go, holding tight,
he switched me on and switched me off.
Strangers in the night,
strangers by day.
Strangers, night and day.

Strangers, night and day.

Olyan közel volt éjszaka.
Olyan messze volt nappal.
Az igazat megvallva:
éjszaka közel voltunk,
de idegenek voltunk, akárhogy is.
Idegenek az éjszakában,
idegenek nappal.
Idegenek éjjel-nappal.

Lent az utcán egy magányos lámpa.
Hunyorgó csatak az úton.
Pont, mint az a hirdetés:
elengedett, átölelt,
felkapcsolt és lekapcsolt.
Idegenek az éjszakában,
idegenek nappal.
Idegenek éjjel-nappal.

Idegenek éjjel-nappal.

The boy was handsome,
the girl was pretty.
They were looking at the sunset,
the boy said something,
that might have been witty.

And they were laughing
and they were happy.
They were sitting on an old bench,
a timeless chatter,
the girl was so pretty.

And they were kissing,
the girl was chatty.
They were bathing in the sunset,
and they were laughing
and singing a ditty.

Young and pretty.
Singing a ditty.
Handsome and witty.
Nice and chatty.
And both so happy.

A fiú jóképű volt,
a lány csinos.
Nézték a naplementét,
a fiú mondott valamit,
ami szellemes lehetett.

És nevettek
és boldogok voltak.
Egy régi padon ültek,
időtlen csevegés,
a lány olyan csinos volt.

És csókolóztak,
a lány csacsogott.
Fürödtek a naplementében,
nevettek
és énekeltek egy kis dalt.

Fiatal és csinos.
Énekeltek egy kis dalt.
Jóképű és szellemes.
Szép és csacsogó.
És mindketten olyan boldogok.

Weep and cry
and cry and weep
why is the sea
so hopelessly deep?

Cry and weep
and weep and cry
why is the sky
so hopelessly high?

Weep and cry
and cry and weep
why are the hills
so hopelessly steep?

Cry and weep
and weep and cry
why is the nought
so hopelessly nigh?

Sírj és zokogj
és zokogj és sírj
a tenger miért
ilyen reménytelenül mély?

Zokogj és sírj
és sírj és zokogj
az ég miért
ilyen reménytelenül magas?

Sírj és zokogj
és zokogj és sírj
a hegyek miért
ilyen reménytelenül meredekek?

Zokogj és sírj
és sírj és zokogj
miért van a semmi
ilyen reménytelenül közel?

She is just standing there and waiting
standing there every day
she must have been a lady-in-waiting
now she is only watching the bay

She is just standing there and waiting
standing there every night
her sweetheart was a sailor and set sail
for far-away lands, sailing in the light

She is just standing there
she is just looking for …
the day is ending there
she is just waiting for …
and she is aging there
and aching – 

Her sailor never comes,
she hears rolling drums,
the waves are waving.
She is just standing there and waiting.

Csak áll ott és vár
ott áll minden nap
biztosan udvarhölgy volt
most csak nézi az öblöt

Csak áll ott és vár
ott áll minden éjjel
a szerelme tengerész volt és elhajózott
messzi országokba, elhajózott a fényben

Csak áll ott
csak keres…
a nap véget ér
ő csak vár…
és megöregszik
és fáj – 

A tengerésze sose jön,
dobokat hall peregni,
a hullámok hullámzanak.
Ő csak áll ott és vár.

A girl, reading a book.
A falling bird.
A hunter, carrying a gun.
Two soldiers, having fun.

The statues in the park.
A lazy stroll.
A never-ending afternoon.
I’ll be a statue soon.

A boy, holding a ball.
A prancing horse.
A woman, sitting in a chair.
What are they doing there?

The statues in the park,
the frozen lives
remind me of my frozen life – 

a man, raising a knife –

Egy lány, könyvet olvas.
Egy zuhanó madár.
Egy vadász, puskával a vállán.
Két katona, bolondoznak.

A szobrok a parkban.
Lusta séta.
Soha véget nem érő délután.
Hamarosan én is szobor leszek.

Egy fiú, labdával.
Egy ágaskodó ló.
Egy széken ülő nő.
Mit csinálnak ott?

A szobrok a parkban,
a megfagyott életek
eszembe juttatják megfagyott életem – 

egy férfi, kést emel – 

A lazy evening on the beach.
The sand is warm, the air is cool.
An easy breeze.

I’m listening, no noise around.
My only faithful companions:
the humming bees.

As if they were singing a song.
Don’t lie around, go, have a swim
and be alive!

And never mind if you’re alone,
this is your life, the one you have,
your only life!

The sea is shedding salty tears,
there comes a gust and angry waves
answer the wind.

I can but hardly reach the shore,
and there I freely breathe again.
It’s not the end.

Lusta este a parton.
A homok meleg, a levegő hűvös.
Könnyű szellő.

Figyelek, körben semmi zaj.
Egyedüli hű társaim:
a zümmögő méhek.

Mintha egy dalt énekelnének.
Ne heverj itt, menj, ússz egyet
és élj!

És ne bánd, ha egyedül vagy,
ez az életed, az egyetlen, ami van,
egyetlen életed!

A tenger sós könnyeket ont,
egy széllökés és dühös hullámok
felelnek a szélnek.

Alig érem el a partot,
és ott újra szabadon lélegzem.
Ez nem a vég.

What time is it?
Where did I leave my watch again?

I always lose my watch,
I’m always lost in time.
I try to follow suit,
to go along the line.

I’m hopeless, I just can’t.

He brought me once a watch,
the second time he came.
It was a special piece, 
he bought it on the plane.

I’ve lost it, I’m not sane.

What time is it?
Where did I leave my watch again?

The watch that showed the time,
that showed the time we shared,
that’s ticking on the watch,
the watch that showed: he cared.

I’ve lost it, now I’m scared.

The second-hand of the watch,
like most second-hand life:
just madly ran around.
I’ll never be his wife.

Did I believe in lies?

What time is it?
Where did I leave my watch again?

And now he disappeared
in the twinkling of an eye.
Just vanished, like the watch,
and dropped out of sight.

I looked around and cried.

I tried to find my watch,
but it was all in vain,
it vanished like the time,
there was nothing to gain.

I’m a lonely, flying plane.

What time is it?
Where did I leave my watch again?

Mennyi az idő?
Hol hagytam az órámat már megint?

Mindig elveszítem az órám,
mindig el vagyok veszve az időben.
Megpróbálok igazodni,
alkalmazkodni.

Reménytelen vagyok, nem tudok.

Egyszer vett nekem egy órát,
amikor másodszor jött.
Különleges darab volt,
a repülőgépen vette.

Elvesztettem, nem vagyok normális.

Mennyi az idő?
Hol hagytam az órámat már megint?

Az órát, ami mutatta az időt,
az időt, amit együtt töltöttünk,
ami ott tiktakkol az órán,
az órát, ami azt mutatta: gondol rám.

Elvesztettem, meg vagyok rémülve.

Az óra másodpercmutatója,
mint a legtöbb használt élet:
csak rohant bolondul körben.
Sose leszek a felesége.

Hazugságokban hittem?

Mennyi az idő?
Hol hagytam az órámat már megint?

És most eltűnt
egy szempillantás alatt.

Csak eltűnt, mint az óra,
és nem látom sehol.

Körülnéztem és sírtam.

Megpróbáltam megtalálni az órám,
de teljesen hiába,
eltűnt, mint az idő.
itt nem lehetett nyerni.

Magányos repülőgép vagyok.

Mennyi az idő?
Hol hagytam az órámat már megint?

Full of people, there’s a big bar
in the park.
They just sit there, they just drink there
in the artificial light,
in the dark.

Every evening, there’s a great life
in the dark.
There’s a bar there, sailing somewhere
on the ocean of the night,
like an ark.

All the people at the big bar
in the park
ran away from something unknown,
that’s an every-evening rite.
They are right.

All the people at the big bar
try to hide
from the past and from the future,
from the heavy and the light.
From their life.

Tele emberekkel, van egy nagy bár
a parkban.
Csak ülnek ott, csak isznak ott
a mesterséges fényben,
a sötétben.

Minden este nagy élet van
a sötétben.
Van ott egy bár, vitorlázik valahová
az éjszaka óceánján,
mint egy bárka.

Az emberek a nagy bárban,
a parkban
menekülnek valami ismeretlentől,
ez egy minden esti rítus.
Igazuk van.

Az emberek a nagy bárban
megpróbálnak elbújni
a múlt és a jövő elől,
a nehéz és a könnyű elől.
Az életük elől.

I was strolling along the shore,
there came this man behind me.
there was no safe place to go,
no angel came to hide me.

No angel came to hide me.

I didn’t know what he did want,
he was a lonely stranger.
I might have been completely wrong:
he might have been the angel.

He might have been the angel.

But in the end, he disappeared,
as if he didn’t see me.
He might have been a dreamy one.
Or maybe I was dreaming.

Or maybe I was dreaming.

Csak úgy lófráltam a parton,
jött egy ember mögöttem.
Nem volt biztos hely, ahova menjek,
nem jött egy angyal sem, hogy elrejtsen.

Nem jött egy angyal sem, hogy elrejtsen.

Nem tudtam, mit akart,
magányos idegen volt.
Lehet, hogy abszolút tévedtem:
lehet, hogy ő volt az angyal.

Lehet, hogy ő volt az angyal.

De végül eltűnt,
mintha nem is látott volna.
Talán álmodozó volt.
Vagy én álmodtam.

Vagy én álmodtam.

Gleaming airplanes in the sky.
Flying high.
None of them bring him to me.
Airplanes high above the sea.

Happy lovers in the night.
Flying high.
Falling from the empty sky.
Screeching sea-gulls flying by. 

Empty airplanes, empty sky.
Don’t be shy.
Love is not a parachute.
Jump and take whatever route!

Whatever route!

Csillogó gépek az égen.
Magasan szállnak.
Egyikük sem hozza el őt nekem.
Gépek magasan a tenger fölött.

Boldog szerelmesek az éjszakában.
Magasan szállnak.
Lezuhannak az üres égből.
Sikoltó sirályok repülnek.

Üres gépek, üres ég.
Ne légy szégyenlős.
A szerelem nem ejtőernyő.
Ugorj és juss el akárhová!

Akárhová!

The fisherman arrived and wharfed his boat.
He looked at me. He saw me every day.
I was just staring in the distance,
he jumped up to me in an instant,
I saw, he had something to say.

„Don’t sit there, lady, don’t wait for the man.
You are too young for this, too beautiful.
Don’t waste your time, no one is grateful,
even if it’s nice to be faithful,
be yourself, don’t be dutiful!”

The fisherman nodded and left me there.
He was the first who even spoke to me.
This was a platitude, a truism.
But he was right. End with the tourism!
To be alive again or not to be!

A halász megérkezett és kikötött.
Rám nézett. Látott minden nap.
Csak bámultam a távolba,
felugrott mellém egy pillanat alatt,
láttam, mondani akar valamit.

„Ne üljön ott, hölgyem, ne várja őt.
Maga ehhez túl fiatal, túl szép.
Ne pazarolja az idejét, senki sem hálás,
még ha szép dolog is a hűség,
legyen önmaga, ne legyen engedelmes!”

A halász biccentett és ott hagyott.
Ő volt az első, aki szólt hozzám.
Ez csupa lapos igazság volt,
de igaza volt. Elég a turizmusból!
Élni megint vagy nem lenni!

I’m running out of town
I’m running out of me
I’m running out of money
I’m running by the sea

I’m looking for a goal
I’m looking for a key
I’m looking for a cottage
I’m running by the sea

I’m flying like a bird
I’m flying like a bee
I’m flying like an aeroplane
I’m running by the sea

I’m running out of town
I’m running out of me
I’m running out of money
I’m running by the sea

Kifutok a városból
kifutok magamból
kifutok a pénzemből
futok a tengerparton

Keresek egy célt
keresek egy megoldást
keresek egy házat
futok a tengerparton

Repülök, mint egy madár
repülök, mint egy méh
repülök, mint egy repülő
futok a tengerparton

Kifutok a városból
kifutok magamból
kifutok a pénzemből
futok a tengerparton

I called him for three days again and again.
It was in vain.
And then I decided not even to try.
I don’t want to hear any whimsical lie.

One evening as I was – as always – alone,
I played with my phone.
And whilst I was playing a simpleton’s game
I made a false move and deleted his name.

It was by chance.
Maybe it was my only chance.
No more romance!
No more calls!
I will be beyond recall!

Három napig újra meg újra hívtam.
Hiába.
Aztán úgy döntöttem, nem is próbálkozom.
Nem akarok hallani egy hülye hazugságot.

Egy este, mikor magam voltam, mint mindig,
a telefonommal játszottam.
És miközben egy buta játékot játszottam,
egy hibás mozdulattal kitöröltem a nevét.

Véletlen volt.
Talán ez volt az egyetlen esélyem.
Nincs több románc!
Nincs több hívás!
Elérhetetlen leszek!

The barmaid smoked a lot
in front of the door.
She was over thirty,
or over forty,
and over everything.

The barmaid spoke a lot
whilst working a lot.
She was over-chatty,
a little bit fatty,
and sometimes liked to sing.

The barmaid saw my plight
– she knew people well.
She told me: „Hey, you need some job
to forget your private hell!
Come here and work with us,
you won’t have time to think of the past!”

And she was right.

She was over thirty,
or over forty,
and over everything.

She was over-chatty,
a little bit fatty,
and sometimes liked to sing.

And now I’m a waitress, no longer waiting
for someone who doesn’t ring.
Now I’m a waitress, waiting on people
who only want to eat and drink.

And I’m over thirty,
or over forty,
and over everything.

And I’m over-chatty,
a little bit fatty,
and sometimes like to sing.

A pincérnő sokat dohányzott
az ajtó előtt.
Harmincon túl volt,
vagy negyvenen túl,
és túl volt mindenen.

A pincérnő sokat beszélt,
miközben sokat dolgozott.
Nagyon fecsegős volt,
kicsit kövérkés,
és néha szeretett énekelni.

A pincérnő látta a helyzetemet
– jól ismerte az embereket.
Azt mondta: „Kell neked valami munka,
hogy elfelejtsd a privát poklodat!
Gyere ide és dolgozz velünk,
nem lesz időd a múlton rágódni!”

És igaza volt.

Harmincon túl volt,
vagy negyvenen túl,
és túl volt mindenen.

Nagyon fecsegős volt,
kicsit kövérkés,
és néha szeretett énekelni.

És most pincér vagyok, nem várok arra,
aki nem telefonál.
Most pincér vagyok, embereket szolgálok ki,
akik csak enni és inni akarnak.

Harmincon túl vagyok,
vagy negyvenen túl,
és túl vagyok mindenen.

Nagyon fecsegős vagyok,
kicsit kövérkés,
és néha szeretek énekelni.

I saw I had to stay
– for long.
I have to find a place.
A home.
I have to find a room
to live.
A little room. I can’t afford a big.

A place that I can call
my home.
Where I can safely stay
alone.
I don’t mind if it’s just
a room,
I have to find it relatively soon.

We all need an accommodation,
we want to be at home – in the world.
We all need a place
that we can call home.
We need a cozy nest – like a bird.

But can we tell who was
the one
who lived there in the home
we find?
Who left that empty place?
The dead.
We „fools rush in where angels fear to tread”.

Láttam, hogy maradnom kell
– sokáig.
Kellett találnom egy helyet.
Egy otthont.
Kell találnom egy szobát,
ahol éljek.
Egy kis szobát. Egy nagyra nincs pénzem.

Egy helyet, amelyet úgy hívhatnék,
az otthonom.
Ahol biztonságban maradhatok
egyedül.
Nem bánom, ha ez csak
egy szoba,
viszonylag hamar meg kell találnom.

Mindannyiunknak kell egy hajlék,
otthon akarunk lenni – a világban.
Mindünknek kell egy hely,
amelyet otthonnak nevezhetünk.
Kell egy otthonos fészek – mint a madárnak.

De meg tudjuk-e mondani,
ki volt
aki ott lakott az otthonunkban,
amit találtunk?
Ki hagyta azt az üres helyet?
A holtak.
Mi „bolondok rohanunk oda, ahová az angyalok félnek lépni”.

I live here in the bay for quite a while.
I’ve  learnt again what is a laugh, a smile.
It seems that I will stay here to the end.
I may even say I’ve found many friends.

A smiling bunch of people, love to laugh,
and at the bar we have a friendly staff,
and I was told that in this cozy town
none of them had a family of their own.

They all came here just the same way as I:
that someone called them and it was a lie.
No one waited for them, they were alone,
and in the end they had found here a home.

And no one went back from here to the world,
neither the boys get older, nor the girls,
the old people who live here came as old,
I know it’s strange but that’s what I was told.

They all came here just the same way as I:
that someone called them and it was a lie.
No one waited for them, they were alone,
and in the end they had found here a home.

Egy ideje itt élek az öbölben.
Újra megtanultam, mi a nevetés, a mosoly.
Úgy néz ki, már mindig itt maradok.
Mondhatom, még barátokat is találtam.

Mosolygós emberek, szeretnek nevetni,
a bárban barátságos csapatunk van,
és mondják, hogy ebben a kedves városban
egyiküknek sincs saját családja.

Mind úgy jöttek ide, mint én:
valaki hívta őket és hazugság volt.
Senki se várta őket, egyedül voltak,
s végül otthonra találtak itt.

És senki sem ment innen vissza a világba,
sem a fiúk nem öregszenek, sem a lányok,
az itteni öregek már öregként jöttek,
tudom, furcsa, de ezt mondták nekem.

Mind úgy jöttek ide, mint én:
valaki hívta őket és hazugság volt.
Senki se várta őket, egyedül voltak,
s végül otthonra találtak itt.

The guitar-player on the beach
was playing and singing a song,
he was sitting there on a stone
every night, looking at the stars
and beyond.

„My mother taught me how to speak,
my father taught me how to sing,
my sweetheart taught me everything
every night, looking at the stars
and beyond.

„I left my home to learn to play
and how to stretch and pluck the string,
when I played I was on the wing
every night, looking at the stars
and beyond.

„When I was born, they sang a song
it was about the gentle wind,
this was the song that people sing
every night, looking at the stars
and beyond.

„Sit down and listen to the waves,
as they are drumming on the cliffs;
sit down by me, enjoy the bliss
every night, looking at the stars
and beyond.

„Bend down and listen to the deep:
,Full fathom five thy father lies’,
full fathom five your mother flies
every night, looking at the stars
and beyond.”

The guitar-player on the beach
was playing and singing a song,
he was sitting there on a stone
every night, looking at the stars
and beyond.

A gitáros a parton
játszott és egy dalt énekelt,
egy kövön ült
minden este, a csillagokat nézte
és azon túl.

„Anyám megtanított beszélni,
apám megtanított énekelni,
a szerelmem megtanított mindenre,
minden este, a csillagokat nézve
és azon túl.

Elhagytam az otthonom, hogy megtanuljak
játszani és pengetni a húrt,
amikor játszottam, szárnyaltam,
minden este, a csillagokat nézve
és azon túl.

Amikor születtem, egy dalt énekeltek,
a szelíd szellőről szólt,
ezt a dalt énekelték az emberek
minden este, a csillagokat nézve
és azon túl.

Ülj le és hallgasd a hullámokat,
ahogyan dobolnak a sziklákon;
ülj mellém, élvezd a derűt
minden este, a csillagokat nézve
és azon túl.

Hajolj le és hallgasd a mélységet:
,Atyád öt öl mélyben pihen’,
anyád öt öl magasan száll
minden este, a csillagokat nézve
és azon túl.

A gitáros a parton
játszott és egy dalt énekelt,
egy kövön ült
minden este, a csillagokat nézte
és azon túl.