Új sorozatot indít Lukács Péter brácsaművész. A hetente bővülő zenei gyűjteményből az épp aktuális érzelmi állapotunkhoz tudjuk majd kiválasztani a hozzánk legközelebb álló remekművet. A Zenei Házipatikáról Lukács Pétert kérdeztük.
– Miből fakad a Zenei Házipatika ötlete?
– Nemrég olvastam Erich Kästner Lírai házipatika című alkotását, és nagyon inspirált a könyv. Szerettem volna egy olyan zenei gyűjteményt létrehozni, amelyből az épp aktuális érzelmi állapotunkhoz tudjuk kikeresni a hozzánk legközelebb álló remekművet. Ha fáj a fejünk, bevesszük a fájdalomcsillapítót. Ha megfázunk, mindenki a bevált módszereivel gyógyítja magát. De lelkünk negatív rezdüléseinek gyógyítására ki adhat nekünk útmutatást, fájdalmaira gyógyírt, bánatára boldogságot? Ebben a sorozatban rövid karakterdarabokkal szeretnék erre választ adni. Zenei házipatikám, azaz APPotékám hamarosan egy APP formájában is elérhető lesz.
– Ezekben a kihívásokkal teli időkben sok művész elhagyatottnak, mellőzöttnek érzi magát. Úgy gondolják, a társadalom többet tehetne értük. Neked erről mi a véleményed?
– A szakmailag elhivatott és emberileg is kíváló művészeknek kötelességük a szeretetadás, az érzelmek, érzések átadása, a kultúra megszerettetése az emberekkel jóban, rosszban. Idegeink pattanásig feszültek, az agresszió és reményvesztettség soha nem látott méreteket ölt. Most van a legnagyobb szükség sziklaszilárdan álló bástyákra. A szakmai elhivatottság, a jobb keresése, az állandó megújulás iránti vágy nem pénzkérdés. Ebből a válságból, és ezalatt leginkább nem is a mostanit, hanem a Morbus hungaricust értem, az egyetlen kiút a munkamorál megteremtése.
– Úgy gondolod, ezen áll vagy bukik a társadalmunk?
– Természetesen. A magyarság élhető jövőjére ez az egyetlen, egyszerű, de kőkemény válasz. Önmagunk, mások és a munka szeretete az egyetlen kiút. Ez vonatkozik a társadalom minden rétegére. Borzalmasan önzőek vagyunk. De ezt a gyengénket a közösség szolgálatába kellene állítani. Az, hogy valami a közösség érdekét szolgálja, nekem is lehet nagyon jó. Egy építési vállalkozó például úgy is szert tehetne tisztességes vagyonra, hogy stabil, megbízható házakat épít. Ez persze a zenészekre, művészekre ugyanúgy vonatkozik. Ha valaki abban hisz, hogy a művészeti ágak rövidtávon nélkülözhetetlenek, az téved. Ez körülbelül olyan, mint amikor a férj azzal fenyegetőzik a felesége előtt, hogy megvonja tőle a házasélet örömeit. A kultúra egy nagyon érdekes dolog. Igazából a hiányát mindig csak késéssel érezzük. Minél kevesebbet olvasunk, tanulunk, művelődünk, annál kevesebb a tartalékunk igazán nehéz helyzetekben.
– Kik lesznek a társaid?
– Egy kiváló zongoristával, Yamagami Sohueijel vettem föl az egész műsort. A hangtechnikáért az ifjú titán, Szesztay Ágoston nagyszerű munkájáért jár köszönet, a gyönyörű felvételeket pedig Köles Viktória, László Csanád és Major Bence készítette. Jó csapat, elhivatott, lelkes emberek. Ráadásul nagyon fiatalok. Örömmel hagytam magam inspirálni néhány remek ötlettel és újítással, amivel remélem a fiatalabb generációnak is felkeltem az érdeklődését a klasszikus zene iránt. Sőt! Egészen biztos vagyok benne, hogy Glazunovnak sem lenne semmi kifogása egy röpködő drón ellen zenéje alatt, amennyiben maximális alázattal és kompromisszumok nélkül játszom el, amit a papírra vetett. Remélem, hogy ezzel a sorozatommal sok embernek tudok majd örömet szerezni.