Idén filmekkel segítünk visszaszámolni a karácsonyig hátralévő napokat. Az adventi időszakban minden nap ajánlunk egy, az ünnepkörhöz kapcsolódó filmet.
Csutak Gergő (Görbe János) családja az erdélyi havasokban él. Az Arbor Fakitermelő Vállalat érkezik az ipari lábnyomtól mentes, háborítatlan természeti helyszínre. A fakitermelő részvénytársaság vezetője (Borovszky Oszkár) szemet vet Gergő feleségére (Szellay Alice), és hogy terve minél gyorsabban sikerüljön, munkát ad Gergőnek. Egy napon Gergő távolléte alatt az intéző abuzálja a fiatal asszonyt, aki menekülés közben egy szakadékba zuhan és súlyosan megsérül. Gergő a végsőkig küzd felesége felépüléséért, miközben revansra készül.
Szőts István 1942-es filmje nem csupán a hazai, hanem az egyetemes filmtörténet kulcsfontosságú darabja. A neorealizmus elődjének is tekintett alkotás szakít a „fehértelefonos” dramaturgiákkal és a stúdiók mesterkélt világával.
Az Emberek a havason több szempontból is meghaladja korának filmes sztereotípiáit. Formailag forradalminak hat az autentikus helyszíneken forgatott jelenetek jelentős mennyisége, a sztárkultusznak hátat fordító szereposztás, az illúziókkal tűzdelt, kiszínezett paraszti ábrázolás helyett egy még nem teljesen realista, de líraian realista, balladai közegábrázolás, amelyek teljesen új dimenzióját nyitották meg a filmművészetnek.
Az abúzus, a hatalommal való visszaélés, valamint az emberi beavatkozás a természetbe örök érvényű témák. A Velencei Biennálé díjával kitüntetett film úttörő filmrendezőjének kompozícióihoz a modern magyar filmművészet valamennyi fontos alkotója, köztük például Jancsó Miklós, Gaál István, Sára Sándor, vagy Makk Károly is kapcsolódott a későbbiek során. A Szőts István által teremtett stílusvilágra egyfajta nemzedékeken átívelő folytonosság (is) jellemző.
(Emberek a havason – magyar filmdráma, 89 perc, 1942)