A Liszt Ferenc Kamarazenekar február 15-én a Zeneakadémia Nagytermében két szólistával (Gottlieb Wallisch – zongora, Pálfalvi Tamás – trombita) és egy várva várt karmester-vendégmuzsikussal (Mathieu Herzog – brácsa) lép színpadra, hogy másfél évszázad kincseit tárja a hallgatók elé.
Nem kevesebbet mutat be ez a koncert, mint azt, hogy négy játékos olyan egységben tud muzsikálni, mintha egyetlen egyet hallanánk, egy vonósnégyest hallgatni pedig még erőteljesebb élmény, ha négy helyett tizenhatan játszanak benne.
Beethovennel kezdődik tehát a műsor. Az f-moll vonósnégyest (op. 95) némelyek „a komoly kvartettként” emlegetik, és a darab a keletkezési körülményei folytán rá is szolgál a megnevezésre. 1809-10 tájékán született, amikor Napóleon Bécset ostromolta, és a bombázások elől minden tehetős polgár elmenekült, de Beethoven a városban maradt. A siket mester csak a becsapódó bombák hangját hallotta, talán ez az oka annak, hogy a tömör és komoly zenedarabban is nagy kontrasztok szerepelnek: a halk és a hangos szeszélyes váltakozása.
Az est másik kvartettje egy cseh zeneszerzőé: Leoš Janáček majdnem hetven éves volt már, amikor első vonósnégyesét befejezte. A művet Tolsztoj kisregénye, a Kreutzer-szonáta ihlette, amely viszont egy Beethoven-mű után kapta címét. Az őrült féltékenységről, a zene szenvedélyéről és a szerelmi vonzalomról szóló irodalmi mű világa elemi erővel süt át a zenedarabon, amelyet most vonószenekari változatban hallunk majd. Ahogy egy kritikus nevezte:
Janáček vonósnégyese „opera szavak nélkül”.
Egy olyan zeneszerzőtől, akit élete alkonyán ért utol a siker, de ekkor is olyan magas hőfokon élte meg érzelmeit, hogy azt gondolhatnánk, ilyet csak fiatalkorban illik.
A koncerten egy kiváló vendégművész is csatlakozik a zenekarhoz. Mathieu Herzog nevét az Ébène Kvartett tagjaként ismerte meg a világ. A francia vonósnégyes a 2000-es évek derekán futott be, és új hangjukkal lenyűgözték a komolyzene-kedvelőket és a szakmát. „A mi korosztályunknak, azoknak a klasszikus zenészeknek, akiket mélységében érdekelt a kamarazene, felfrissülést jelentett az Ébène Kvartett feltűnése” – mondja Szűcs Boglárka, a Liszt Ferenc Kamarazenekar brácsaművésze. –
„Más hangszíneket álmodtak, máshogy formálták a dallamokat, máshogy beszélgettek egymással a zene nyelvén.
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, amikor egy kiváló színész újragondolja Rómeó vagy Hamlet szerepét. A szöveg ugyanaz, de ahogy beszél, az nem maníros, hanem természetes, sallang és póz nélkül való, és újdonságként hat. Örülök, hogy ezen a koncerten a vonósnégyes korábbi brácsaművésze, Mathieu Herzog vezeti a szólamunkat, biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatunk tőle, és inspirációt ad.” A világhírű brácsaművészt a Kreutzer-szonátában hallhatjuk, a többi darabban a zenekart karmesterként irányítja.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén két különleges versenyművet hallunk még. A nálunk alig ismert olasz zeneszerző, Mario Pilati zongorára és kamarazenekarra írt Szvitje derűs, nosztalgikus hangja folytán az első percekben tetszésre talál a hallgatónál.
A szólót Gottlieb Wallisch német zongoraművész játssza, aki 1996-ban Yehudi Menuhin támogatásával talált utat a széles közönséghez,
azóta pedig tanít, utazik és ragyogó felvételeket készít. A műsor Dmitrij Sosztakovics két hangszerre írt Concertójával zárul, amelynek szólórészét Wallisch mellett a magyar trombitaművész, Pálfalvi Tamás szólaltatja meg. Sosztakovics a paródia, a fanyar humor és a szarkazmus mestere, ebben a darabjában pedig egyaránt idéz Beethoventől, Haydntől, saját Hamlet-zenéjéből és osztrák népdalokból is, igazán felszabadító zenedarab.
Jövőre immár alapításának hatvanadik évfordulóját ünnepli a Liszt Ferenc Kamarazenekar, amely két éve a világhírű csellóművész, Várdai István vezetésével a megújulás útjára lépett. Rendszeresen fellépnek a Zeneakadémián, a Karmelita kolostorban, a vidék nagyvárosaiban és legrangosabb külföldi koncerthelyszíneken. És ami még fontosabb: a világ legjobb szólistái örömmel fogadják el meghívásukat, mert tudják, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar gazdag öröksége csak a folyamatos megújulásban őrzi meg értékét.