Németül hármat rak féleképpen Carmen Grace füledbe mavasár’. Elvirágzott karrier mélyéből felcsendülő Szomorú őszinte mindenminegy.
Játékosság fájdalmában variált gyors és lassú változat változtat váltást váltásként. Kusza lélekkel öblintett emlékkavarok durvult nappercekóráktól. Nehezen engedett gondolatokkal ült dalhármas: lírikus, éjizmos és lelassult mókatrió. Visszaélt múlthetek, hónapok, évek és dekádok. Nem múló múltidőben kérdőjelezett jövő meg. Folyékony hőkabáttól bódult eresztés próbája. Zaklatott sorokban játolt dalrakás mégis élménnyé áll össze. Sorrendben kattints – ha akarsz, átélt vállrándítás metódus.