Mikor Michiel Braam holland zongorista Magyarországon járt, olyannyira sajátságos átitatásában folyatta keresztül magán Szomorún, hogy lényegében felismerhetetlenségig csordultigja tele az étert most a felvétele által.
Szerző: Faludi András
Ha mégegyszer valaki ugyanúgy eljátssza, feldolgozza a Gloomy Sundayt, mint előtte másik sok nagyon uncsi, arra rágyújtom az internetet.
Richard Cortez a jazz, a blues és a pop között mozogva marad hű a dal mély tragikumához, miközben saját zenei világát is megjeleníti.
Jelentsen hatalmas tudást a Z generációnak, hogy kápop újabbja, most egy duócska zengi vasárnapunk el.
Romantikus balkán gypsy diszponált trash nagyon megy az elmúlt 30 évben főként benelux szubkultúrában, talán hatása ez a kusturicai atmoszférának gyűrűzve be a nyugati klubéletbe.
Nehezen kezdtem bele ma napidal megszövegezésébe, ezért újfent, blogtörténetem történelmében másodjára a mesterséges intelligenciát kértem, hogy segítsen.
A ragtime, a bluegrass is mind olyan műfaj, ami Magyarországon méltatlan nem vált igazán népszerűvé, holott iszonyat hangulatközvetítő, tud extra szórakoztató, bulis lenni is, de igazán fő arcát – úgy gondolom – a melankósabb melódiák kíséretének áll jól.
A mindenféle hangulattól független plöntyögés ható idegesítőleg vagy passzentosan érintős verzióját adja ma Josh White.
…naná, hogy most egy francia chanson érkezik kolumnára! És naná, hogy valami izgalmas echte franciás trouvaille-jal bolondítottan.
Fogta magát Natasha Concessio néven YouTube csatornát fenntartó indiai lány és csinált egy sátáni üzenetnek gondolt, fordítva lejátszott Szomorút.