Milyen jó zeneszerző ez a Weiner Leó – mondogattam magamban a Pannon Filharmonikusok Fiatalok és tehetségesek című koncertjének első pillanataiban április 7-én a Kodály Központban. Pedig nem is ő állt az est középpontjában, a hagyományos koncert-nyitány után olasz kortárs csellóverseny jött Rohmann Ditta előadásában, majd egy Szymanowski-szimfóniával végződött a hangverseny.
Joanna Natalia Ślusarczyk remekül vezényelt, a zenekarral osztatlan egységben, igazi örömzene volt ez, de annál több is, pontos és hibátlan értelmezés. Ennek persze minimális alapkövetelménynek kellene lennie mindig. De sajnos, a hangversenyek rutinja, kiszámíthatósága igazi élménygyilkos. Mert igen, a látvány is hozzátartozik a koncerthez, az előadók magabiztossága, eleganciája, viselkedése, adott esetben önfeledtsége segíti a nézőt. Jó látni, ha a művész szereti, amit csinál, és ezt tudja továbbítani is. Nem kell tudni kottát olvasni, fület vájatni, mégis eljut a zene a nem képzett közönséghez is. Ha tökéletes összhangban vannak a látottak a hallottakkal, akkor minden hallgatónak azonos lesz az élmény.
A szicíliai születésű fiatal zeneszerző, Leonardo Marino csellóversenye egészen különleges módon próbált utat találni a hallgatóhoz. A darab egyszerre hat az érzékekre és az intellektusra. A kortárs zene csak így nyújthat maradandót, hisz a csak az esztétikai élvezetekre vagy a tradícióba beépült zenemű kiszámíthatóvá, dagályossá, unalmassá és semmitmondóvá válik. Tehát érdeklődés híján elmarad az élmény.
Az intellektusra való hatás egyik nagymestere épp Eötvös Péter, akinek a kortárs zenei műhely a nevét viseli, és amelynek mentorprogramja keretein belül zajlott ez a koncert. Marino szórakoztatni akart, úgy, hogy közben megmutatja a cselló lehetőségeit, és a szólista is ragyogtathatja tudását az improvizatívabb részekben. Nemcsak az ujjait kellett használnia Rohmann Dittának, hanem hangszálait is, ugyanis a darab bizonyos pontjain énekhanggal is rá kellett segítenie a hangszeres zenei alapra.
A stílusok és a hangulatok változatosságát, az ütőhangszerek és a tempók merész használatát jól fogadta a közönség: friss és üde fuvallat járta át a Kodály Központ koncerttermét. Marino nem sablonokban és nem klasszikus- és könnyűzenei kategóriákban, vagy jazzben gondolkozik. Zene van és kész. Önfeledt zenélés, amely ugyanakkor a mélységet sem nélkülözi.
A koncertet záró Szymanowski-szimfónia maga a végtelen izzás, a megtestesült szenvedély bő fél órában. A mellettem ülő csak legyintett egyet, hogy „áááá, sok hűhó semmiért!”, de az az igazság, hogy engem ez a zene elvarázsol, kilóra megvesz már csak azért is, mert Richard Strauss nagy kedvencem, a lengyel szerző zenéje pedig sokat merít az ő hatásából, kifejezésmódjából.
Szymanowski zenéje olyan, mint amikor iszunk egy jó erős kávét a nap kezdetén és az összes teendőnket elsöprő energiával viszünk végig estig. Túl sok minden persze nem történik e napon, sorskérdéseket sem oldunk meg, egyszerűen csak élvezzük, hogy élünk, hogy ha letelik ez az óra, jön a következő. A dallamok szépek, nagyívűek, a hangulat emelkedik végig. Bizony, ez jó. Áradnak az érzelmek, néha irányok nélkül, lelkünk pedig örvendezik, mintha balzsammal kenegetnék. Nagyromantika, nagy zenekar, jó érzés, igaz, a megváltás, az nem itt van.
Joanna Natalia Slusarczyk karmesteri tudása feljebb emelte a művet, mint ahol zenetörténetileg valamilyen polcon van, a lelkek felszabadításához az ő személyisége elengedhetetlen volt. Szymanowskyt érthető módon anyanyelvi szinten beszéli, de mind Weiner, mind Marino zenei világát tökéletesen, nagy lendülettel és energiával interpretálta.
A legnagyobb sikert a csellóverseny aratta, még ráadást is kikövetelt magának a közönség, szintén egy éneklős cselló-művet hallottunk. Az ismét nagyszerűen hangzó zenekart csak inspirálták a fiatal művészek, akiknek fontos alkalom volt a mostani koncert, mindent beleadtak, mozgósították a kreatív energiákat, nevettek, mosolyogtak, és ez ragadós. A nézők pedig gazdagabbak lettek egy olyan élménnyel, amely azt üzente, hogy ha együtt zenélünk, akkor figyelünk is egymásra. Mert az jó.