Augusztus 2-án az operairodalom leggyönyörűbb áriáival érkezik a Margitsziget hatalmas színpadára a fiatal tatár szoprán, Aida Garifullina. A hangja különös, gyengéd mélységéről híres énekesnő ezúttal az oboaművészből karmesterré avanzsált Pier Giorgio Morandi vezényletében, a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretében varázsolja majd el a nagyérdeműt Puccini, Verdi, Gounod és Bellini örök klasszikus szerzeményeivel. A repertoár igazi zenei csemegeválogatás, melyből Brickner Szabolcsnak köszönhetően a duettek sem maradtak ki: a Bohémélet és a Traviata dallamai így a Libiamo is helyet kaptak a műsorban. Plácido Domingo szavaival élve: „a ma és a holnap legizgalmasabb operadívájával” beszélgettünk.
– Milyen szerepet játszik az életében az Operália opera verseny és Plácido Domingo, aki felfedezte a tehetségét?
– Az Operália egy nagy opera-utazás csodálatos kezdete volt, rengeteget segített művészi képességeim felfedezésében és megértésében, valamint abban, hogy magabiztosabb legyek. Maestro Domingót pedig teljes szívemből szeretem. Ő zseniális. Sokat tanultam tőle, minden alkalommal, amikor fellépek vele, boldognak és megtisztelve érzem magam.
– Milyen volt eddig ez a nagy opera-utazás?
– Sok szép és emlékezetes projektben vettem részt, a világ legnagyobb operaházaiban és koncerthelyszínein énekeltem, megismételhetetlen pillanatokkal, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam!
– Fellépésein és a social média felületeken is gondosan ügyel arra, hogy egy sugárzó, csodaszép nőt láthasson a közönség. Mennyire fontos az ön számára, hogy külsőleg és belsőleg is bele tudjon helyezkedni egy-egy szerepbe? Gondolok például a Traviatára vagy Liúra a Turandotból.
– Úgy érzem, a természetemhez tartozik, hogy különböző karaktereket alakítsak. Nagyon fontos számomra, hogy minden egyes szereplőt a lehető legőszintébben, leghitelesebben formáljak meg, ezért mindig szakítok időt a megértésükre. A kottából, a szövegekből, könyvekből olvasok, tanulok róluk. Ez egy nagy házi feladat. Mire színpadra állok, már nem csak eljátszom az érzelmeiket, hanem teljesen azonosulok is velük.
– Az előző kérdésre visszautalva: ön szerint milyen a mai kor „operadívája”?
– Az Operadíva azt hiszem, valaki egyedit jelent, kellő intelligenciával, jó modorral, nem csak a színpadon, vagy a kamerák előtt, hanem a mindennapi életben.
– Dolgozott már együtt korábban Pier Giorgio Morandi karmesterrel?
– Még nem, de hallottam a Maestro korábbi előadásait, és szerintem csodálatosak! Nagyon várom a koncertünket!
– Eddigi pályafutása során az operairodalom jelentős női szerepeinek nagyrészét eljátszhatta, többek között a londoni Királyi Operaházban, a Bécsi Állami Operaházban és a Bajor Állami Operaházban varázsolja el a közönséget, de gálaestjeivel a világ szinte minden pontján megfordult már. Van vagy vannak kedvenc szerepei? Illetve van esetleg olyan álom szerepe, amit valamilyen oknál fogva még nem játszhatott/énekelhetett el?
– Nagyon szeretem énekelni és játszani Gounod Júliáját, Mimit a Bohéméletben és Violettát a Traviatában, de alig várom, hogy a következő évadban elénekeljem legelső Tatyjanámat az Anyeginben Olaszországban.
– Járt már Budapesten?
– Ó, igen! Teljesen szerelmes vagyok Budapestbe! Kétszer jártam már itt, először a híres zenei producer, David Foster meghívására egy karácsonyi koncert apropóján, másodszor pedig mikor egy duettet vettem fel Maestro Plácido Domingóval a hamarosan megjelenő új albumához. Így már volt lehetőségem megnézni Budapestet télen és ősszel, és mivel nagyon bájosnak találtam, boldog vagyok, hogy most nyáron is visszatérhetek ide. A Margitszigeten nem voltam még, de remélem, hogy egy nagy ünnep lesz ez a koncert, egy egész estés, a legszebb áriákkal és dalokkal tarkított gyönyörű utazás. Szeretnék mosolyt csalni az emberek arcára!
– Mi alapján állította össze az augusztus 2-i műsort? Júlia híres áriája Gounod operájából már lényegében védjegyévé vált. Ez mindig szerepel a gálaestek listáján? Van olyan ária, amit érzelmi vagy bármilyen más okból soha nem hagy ki?
– Ez nagyon érdekes felvetés, mert épp a Júlia-áriára jellemző, hogy még ha olykor nem is erre esik a választásom, a szervezők vagy a rajongóim kedvesen megkérnek, hogy mégiscsak énekeljem el. Talán éppen azért, mert olyan szép és vidám, és ezt a könnyed, örömteli szépséget szeretnék átélni a koncerteken.
– Szereti a szabadtéri előadásokat, gálaesteket? Különlegesebbek, könnyebbek vagy akár nehezebbek ezek a produkciók a természet közelsége, a végtelen tér miatt?
– Minden típusú előadást szeretek, úgy általában imádok színpadon lenni, hiszen ez az a hely, ami összeköt a közönségemmel! A csillagos ég alatti szabadtéri gálákban azonban mindig van valami varázslatos, valami igazán romantikus és különleges!
