Yma Sumac 1922. szeptember 13-án született Zoila Augusta Emperatriz Chávarri del Castillo néven. A perui-amerikai koloratúrszoprán 2008. november 1-jén hunyt el rákbetegségben, Los Angelesben.
Az öt oktáv hangterjedelmű Yma Sumac származását épp annyi titok vette körül, mint életkorát; az utolsó inka, Atahualpa leszármazottjaként, a Nap papnőjeként reklámozták. Állították, hogy hangját varázslatoknak köszönheti, de azt is, hogy Amy Camus néven született Brooklynban, és nevét visszafelé írva lett sztár, születési időpontjaként 1921 és 1929 között minden dátum szerepelt. Egyes közlemények szerint a perui Cajamarca tartományban született, más elbeszélések szerint Brooklynban spanyol apa és indián anya gyermekeként látta meg a napvilágot Peruban Zoila Augusta Emperatriz Chavarri del Castillóként. Életrajzi regényeiben több születési dátum is megjelent 1921 és 1929 között, több helyen pedig 1922. szeptember 10-án szerepel, de egy, a születési papírjait ismerő illető szerint 1922. szeptember 13. a helyes dátum.
Kecsua indiánként nőtt fel, egy vallási fesztiválon fedezték fel, és nemsokára egész Latin-Amerika érte rajongott, 15 évesen már sofőr vezette limuzinnal járt. Anyai ágról örökölte a kecsua identitást, az ezen a nyelven „szép virág” vagy „szép lány” jelentette kifejezést, az Yma Súmacot választották művésznevéül, amikor 1950-ben a Capitol lemezcég szerződtette. A kiadó csak néhány apróhirdetést helyezett el kis lapokban, de vad pletykákat bocsátott szárnyra új csillagáról és az eredmény nem maradt el.
Első albuma egymillió példányban kelt el, a közönséget lenyűgözte, ahogy az ismeretlen énekesnő ismeretlen dalokat énekelt egy ismeretlen, nyelvtörő nyelven. A sudár termetű, egzotikus szépségű, inka ékszerekkel teleaggatott Yma Sumac sikert sikerre halmozott, fellépett Broadway-musicalekben, filmek is készültek vele, az egyik természetesen Az inkák kincse címmel. Egy idő után azonban meggyűlt a baja az amerikai adóhatósággal, férjétől elvált, aztán újra hozzáment, a botrányok miatt divatja gyorsan leáldozott.
Az adósságokban fuldokló Sumac Keletre fordult: 1961-ben féléves turnét tett a Szovjetunióban és a keleti tömb országaiban, ahol világsztárként ünnepelték. Különgép szállította városról városra, a legenda szerint a háborús veteránok kitüntetéseiket dobálták fel neki a színpadra, öltözőjében meglátogatta Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár, és ami a legfőbb, tiszteletdíját amerikai dollárban kapta meg.
A hatvanas évek közepén visszatért Amerikába, de itt már senki sem emlékezett rá, férje időközben kifosztotta és otthagyta. Az elszegényedett és elkeseredett Sumac hazaköltözött Peruba, egykori nagy sikerei helyszínére csak a nyolcvanas évektől hívták vissza néhányszor és lemezei is újra megjelentek. A kilencvenes évektől ismét Los Angelesben élt, de a showbizniszről hallani sem akart, így nem csoda, ha többször elterjedt halálhíre. Végül 2008. november 1-jén hunyt el Los Angelesben.
Hangterjedelmét ő maga és kiadója öt, sőt hat oktávnyinak mondta, az ezt vitatók „csak” négy oktávot ismernek el. Hangja mindenesetre lenyűgöző volt: az alsó regiszterekben súgott, avagy orgonaként búgott, de képes volt egy levegővétellel a legmagasabb, éteri regiszterekig emelkedni és visszasüllyedni. Orvosok szerint ádámcsutkájának szokatlan szélessége tette lehetővé, hogy akár három hangot is ki tudjon énekelni egyszerre. Hangja, a dalok egzotikus hangszerelése, különleges előadásmódja döbbenetes hatást gyakorolt a közönségre.
Dalai olyan filmekben hallhatók, mint A nagy Lebowski, az Egy veszedelmes elme vallomásai vagy a Mad Men – Reklámőrültek című tévéfilmsorozat. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát.
2008. november 1-jén, 86 éves korában érte a halál Los Angelesben. A rákbetegségben elhunyt énekesnőt ismeretlen helyen, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga
