A Lábujjhegyen – zenéről és táncról, párban a tavalyi évadban debütált a Mozsár Műhelyben, ősztől pedig a hazai táncélet egyik legfontosabb helyszínén, a Nemzeti Táncszínházban látható. Az első estet, amely a Napkirály, azaz XIV. Lajos udvarába és korába invitál, október 12-én tarják.
Bősze Ádám zenetörténész, a Bartók Rádió népszerű műsorvezetője több alkalommal lépett fel a Mozsár Műhely Beszélő levelek című estjein, ennek köszönhetően született meg az ötlet, hogy Megyeri Léna tánckritikussal, a Mozsár Műhely korábbi művészeti vezetőjével közösen indítsanak egy olyan ismeretterjesztő sorozatot, ami kilenc részen keresztül idéz fel epizódokat a két művészeti ág közös történetéből: legendás együttműködéseket, nagy versengéseket és felforgató mesterműveket a Napkirály udvarától egészen napjainkig, azaz a balett születésétől a posztmodern előadásokig, Lully, Rameau, Mozart, Csajkovszkij, Sztravinszkij szerzeményein át a balettművészet olyan meghatározó alkotóiig, mint Petipa vagy Nyizsinszkij.
Bár tánc és zene első látásra (és hallásra) elválaszthatatlanok egymástól, mégis, koreográfusok és komponisták viszonya meglehetősen viharosan és hullámzóan alakult az elmúlt évszázadok folyamán – fogalmaznak az alkotók. Míg az első balettek zeneszerzői, például Jean-Baptiste Lully vagy Jean-Philippe Rameau még megbecsült alkotók voltak, később, a cselekményes balett születésével a zeneszerző fő feladatává az vált, hogy alávesse magát a táncmester igényeinek. Még maga Mozart sem volt kivétel: az egyetlen balettzenéjére készült előadás színlapján fel sem tüntették a nevét. A romantikus balettek idején a legtöbb zeneszerző már csak megélhetési munkaként gondolt a tánczene-komponálásra – kivéve egyvalakit: bizonyos Pjotr Iljics Csajkovszkijt. A következő fordulatot Szergej Gyagilev hozta el, aki Orosz Balettjéhez a kor legjobb komponistáit hívta meg, hogy aztán a huszadik század második felére végre ismét egyenrangú felekként állhasson egymás mellett zene és tánc.
A sorozat kronologikusan dolgozza fel a tánc történetét, ezen belül kiemelve azokat az alkotókat és pillanatokat, akik és amik az adott korszakot meghatározták. Ugyanakkor az egyes részek nem építkeznek egymásba, így akár egyetlen esthez is lehet kapcsolódni, és ha valaki úgy dönt, hogy az egész sorozatot végig nézi, „inspirációt és kapaszkodókat kaphat a különféle korszakokhoz, egy olyan vázat, amiből kirakosgathatja magának a teljes képet” – mondja Bősze Ádám, aki biztos abban is, hogy a táncszínházi előadások sok mindenben különböznek majd az előző szériától, annak ellenére, hogy a tematika azonos, mert soha nem volt „megkoreografálva” egyik előadás sem. „Mindenki arról beszélt, amit fontosnak tartott az adott témában, de ha a másik behozott egy érdekes szempontot, vagy ha eszünkbe jutott valami arról, amit a másik mondott, akkor azt beépítettük a saját mondandónkba” – teszi hozzá Megyeri Léna.
A páros tagjai mostanra teljesen egymásra hangolódtak, így a spontaneitás mellett elindult közöttük egy jóleső piszkálódás, csipkelődés is, ami Bősze Ádám szerint „az alapja annak, hogy egy eladás igazán őszinte és jó legyen”.
Az első előadásról ide kattintva olvashatnak részleteket.
Lábujjhegyen 2022/23-as évadának programja a Nemzeti Táncszínházban
- október 12. A király táncol – hogyan született a balett?
- november 15. A rivális királynők – Händellel Londonban
- december 13. Párizs ítélete – írt-e balettzenét Mozart?
- január 10. Bolondos dallamok – itáliai táncok Verdiéknél
- február 7. Fekete hattyú, fehér hattyú – romantikus mesék
- március 7. Bűvöljetek el! – Sztravinszkij vs. Nyizsinszkij
- április 11. Broadway melodies – Amerika is táncol
- május 9. Tornacipőben – posztmodern kalandok
- június 13. A jövő tánca – zenés-táncos kortársaink
