Kovács Gergely zongoraművész többedmagával vett részt az Amerikai Liszt Társaság idei fesztiválján, melynek keretében rangos közönségnek tarthattak előadást és koncertet. A művész „Magyarok és a Liszt-örökség” címmel küldte el nekünk beszámolóját, amit az alábbiakban közlünk:
Az American Liszt Society hagyományosan minden évben megrendezi saját Liszt fesztiválját az Egyesült Államok valamelyik rangos egyetemén. Idén, október 14-16. között az ország egyik leghíresebb és legnagyobb múltú intézménye, az Indiana University adott otthont a rendezvénynek Bloomingtonban, ahol nem mellesleg több híres magyar tanár is megfordult, köztük Starker János, Onczay Csaba és a világhírű zongoraművész, Sebők György is.
A háromnapos fesztiválon hagyományosan előadások és koncertek követik egymást, melyre az Egyesült Államok területéről számtalan neves professzor és feltörekvő fiatal művésztanár jelentkezik. Idén a szervezők között találhattuk az Amerikai Liszt Társaság elnökét, Dr. Jay A. Hershbergert, az Indiana University professzorát, David Cartledge-t, és díszvendég volt az American Liszt Society örökös tagja és kutatója, Alan Walker. Az idei fesztivál témája a „Liszt és növendékei” címet viselte.
Az American Liszt Society egyetlen magyar tagja, Dr. Polgár Éva, az Azusa Pacific University professzorának kezdeményezésére delegációt alakítottunk, melynek tagjai a professzor asszonyon kívül György Ádám, Tóth Péter, valamint jómagam, Kovács Gergely voltunk. Végeredményben György Ádám egyéb kötelezettségei miatt nem tudott részt venni a fesztiválon, és bár hiánya pótolhatatlan volt, a tervezett előadást végül megtartottuk.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jelenlegi zongoraművész képzésének és hagyományainak bemutatása osztatlan sikert aratott. Szóba került a Zeneakadémia alapítása, Liszt Ferenc életének talán legnagyobb befektetése, beszámoltunk tanáraink módszereiről és az egészen Liszt Ferencig érő szálakról. Az előadás illusztrációjaként Tóth Péter Liszt h-moll balladáját játszotta, Polgár Éva Kodály Marosszéki táncok című művét adta elő, jómagam pedig Bartók op. 14-es Szvitjét vezettem elő. Három szerző, három tökéletesen egyéni hang, ami ugyanarról a tőről fakad.
Azt hiszem, joggal jelenthetjük ki, hogy történelmet írtunk. Egyrészt, óriási szeretettel fogadtak minket, magyarokat, mert pontosan tudják, mit jelent zongoraművészként ennek a nemzetnek a képviselője lenni, másrészt a rendezvény egybeesett Sebők György születésének 100. évfordulójával, akiről volt növendékei a mi előadásunkkal egy napon meséltek fantasztikus anekdotákat, harmadrészt pedig egy olyan közönségnek prezentálhattunk, amelyik az amerikai klasszikus zongoraművészi élet vezető képviselőiből állt. Hihetetlen nagy tudású és szép karriert magukénak tudó művészekből, akiktől egytől egyig pozitív visszajelzéseket kaptunk,
Művész- és oktatótársaimmal személyes küldetésünknek tekintjük Liszt örökségét, mindent, amit a Zeneakadémiától kaptunk. Bárhová is sodor minket az élet, van valami, ami összeköt, és egy csapatként, büszkén mutathatjuk meg, kik vagyunk, és mit hozunk magunkkal.
