2022. november 23-án, életének 73. évében elhunyt Thür Sylvia hárfaművész, aki csaknem négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopos tagja.
Thür Sylvia operaházi zenész családba született 1950. január 29-én Budapesten: édesapja, Thür István fuvolaművész ugyancsak az Operaház együttesében játszott, és oroszlánrészt vállalt a zenekar II. világháborút követő újjászervezésében.
Sylvia a Zeneakadémián Lubik Hédy növendéke volt, majd a diploma megszerzését követően pályáját ösztöndíjasként kezdte a Mihály András vezette Budapest Kamaraegyüttesnél. Már főiskolai évei alatt tagja a volt a Vasas Művészegyüttes Szimfonikus Zenekarának is, itt ismerte meg későbbi férjét, Bujtás Péter kürtművészt, akivel 1971-től 2015-ben bekövetkezett haláláig éltek boldog házasságban, és játszottak évtizedeken át együtt a Magyar Állami Operaház Zenekarában, aminek Sylvia 1974-től 2012-es nyugdíjazásáig volt tagja.
Hosszú pályafutása során a teljes operaházi repertoárban közreműködött, a közönség évtizedekig hallhatta előadásában a Lammermoori Lucia hárfakadenciáját, és kiemelt szerephez jutott Haydn A filozófus lelke, avagy Orpheusz és Eurüdiké című operájának 2009-es magyarországi bemutatójában, amit Fischer Ádám dirigált.
Rendszeresen lépett fel az Operaház hangversenyein, külföldi turnéin is, és segített ki a vezető fővárosi és vidéki zenekarok koncertjein, ideértve a Magyar Rádió Zenekarát és a Budapesti Fesztiválzenekart is, férjével együtt pedig évtizedeken át voltak a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának tagjai is.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkünkben nem helyezünk el reklámot.)