Végvárak, vitézek címmel a török hódoltság idején játszódó kalandos táncszínjáték bemutatójára készül az évad együttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus már számos történelmi előadást hozott létre a korszak regényes történeteiből, ezúttal Fekete István írása inspirálta a mai cselekményszállal átszőtt produkciót. A koppányi aga testamentuma ihlette Eredics Benjamin Végvárak, vitézek című zeneművét, amelyből táncjáték készült. Az előadást az érdeklődők október 14-én a Müpában tekinthetik meg.
– Miként dolgozza fel az előadás Fekete István kalandregényét?
– A Müpa Zeneműpályázatán győztes alkotás forgatókönyvét Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője készítette el. A Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémián koncertszerűen már bemutatták a művet, a Liszt Ünnepen pedig táncjátékként kerül színre. Együttesünk ősztől az évad együttese címet viseli a Müpában, ez lesz az első bemutatónk. Önálló táncjátékban gondolkodunk, amelynek cselekménye két szálon fut: egy társulat belső életét, öltözői csevejeit mutatja be, miközben A koppányi aga testamentumát próbálják. Így egymásba fonódik Fekete István klasszikusa és a mai színházi közeg a mai konfliktusokkal, ebből lépünk be a történetbe, majd innen lépünk ki belőle. Nem akarunk klasszikus, nagy történelmi tablót, noha előszeretettel készítünk ilyen előadásokat is – erről a korszakról is született már számos táncszínjátékunk –, ez a mű azonban kicsit más lesz. Régóta szeretném már, ha egy táncjátékban bepillanthatnánk a kulisszák mögé.
– Hogyan alakult ki az előadás zenei világa?
– Eredics Benjamin zenéje mellett igyekeztünk az együttes művészi munkájára jellemzően sokszínű népzenei közegbe helyezni a készülő táncszínjátékot. Komplex előadásban gondolkodunk: prózai megszólalásokkal, énekekkel, tánccal és változatos zenei szövettel, hiszen a szereplők közt is akad a magyarokon kívül szerb, horvát, német, török. Ez a zenében is megjelenik, csakúgy, mint a táncokban, hiszen a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai nagyon jól ismerik az eredeti táncanyagot is.
– Mi ragadta meg Fekete István kalandregényében?
– Fiatalon inkább az irodalmi műből készült film fogott meg, Bessenyei Ferenc és Benkő Péter alakításával. A korszak azonban mindig is foglalkoztatott, hiszen tánckultúránk szempontjából is izgalmas. A török– magyar harc szemléltetésére megvannak a fegyvertáncok, amelyek bekerültek a darabba. A regény számos máig érvényes emberi alapvetésről beszél: a különbözőségünk mellett egymás, akár az ellenfeleink tiszteletben tartása meghatározó motívum. Nem akarom aktualizálni a művet, de az örök érvényű emberi történeteknek épp az a jellemzőjük, hogy bármikor játszódhatnak, minden időben érvényesek.
– Milyen látványvilágban gondolkodnak?
– Kétféle kulisszánk lesz: a darabbeli előadás terei és a háttér, a színházi öltözők sora. Alapvetően vetítést tervezünk, hiszen ezt a sokféle helyszínt – bonyolult díszletváltást – így lehet a legérzékletesebben megjeleníteni. Iványi Marcellt kértük fel a látványvilág kialakítására, az ő feladata lesz, hogy a vetítéseket és a váltásokat kreatív módon kidolgozza és gördülékenyen összehangolja. Büszkén mondhatom, hogy kiváló csapatunk van, az ország legnagyobb táncegyütteseként évi 120-140 előadást tartunk országszerte és a határainkon túl, így összeszokott társulatként vágunk bele ennek az ifjúsági produkciónak az elkészítésébe is.
– Elsősorban a fiatalabbaknak szól tehát az előadás?
– Szerintem a kalandregény is jórészt az ifjúságot célozza meg, és a felkérés eleve így szólt: olyan előadást készítsünk, amely a középiskolásokat éppúgy szíven üti, mint a szüleiket. Ráadásul a regény kötelező olvasmány, a táncos előadásmód, a színes, ingergazdag adaptáció pedig közelebb viheti a fiatalokhoz is ezt a helyenként veretes történetet.
– Számos előadásukban dolgoznak nagyszabású jelenetekkel. Itt is erre lehet számítani a seregek vonulásánál vagy az összecsapások koreográfiáiban?
– Mindenképpen. A Nemzeti Színházban futó Az egri csillagok koreográfiájának elkészítésekor már beleástam magam a zeybek világába, a kaukázusi török táncokba. Ami azonban a régi évszázadokban játszódó daraboknál mindig problematikus: a nők szerepe. A szerzők általában férfi hősökben gondolkodtak, a nőknek jóval kisebb feladat jutott, de mi igyekszünk a történet női karaktereit is árnyalni. Már csak azért is, hogy páros táncokra is sor kerülhessen… A Müpa Fesztivál Színháza rendkívül jó adottságokkal rendelkező helyszín, lehetőséget kínál arra, hogy a hangzás vagy a világítás terén is szabadon engedjük a fantáziánkat. És bár reméljük, hogy utaztatni is tudjuk majd a produkciót, egyelőre a Liszt Ünnepre szeretnénk megálmodni egy lendületes, látványos és mai olvasatát Fekete István történetének.
A cikk eredetileg a Liszt Ünnep Magazinban jelent meg.