Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Nemzet Művésze nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Különleges egybeesés, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – amelynek Vásáry Tamás örökös főigazgatója és elnök karmestere – az idei évadban ünnepli nyolcvanéves fennállását. A két évforduló aktualitása okán a világhírű művésszel egyebek mellett a zene lélekemelő szerepéről beszélgetett a Magyar Nemzet.
„Nagyapám református püspök volt, és a személye akkora hatással volt rám, hogy eleinte én is papnak készültem. Édesanyámnak köszönhetően találtam rá mégis az igazi utamra, a zenére. Ő értette meg velem, hogy ez a két hivatás mennyire közel áll egymáshoz, hiszen zenészként és papként egyaránt lelki táplálékot adunk az embereknek. Nekem mindig az volt a fontos, hogy érezzem: a zenémmel olyan dolgot képviselek, ami ugyanazt a célt szolgálja, mint a vallás, és feljebb viszi az embereket egy olyan szintre, ahol többről van szó a mindennapi gondoknál.” – árulja el Vásáry Tamás.
Az interjúban beszél a Gyerekhíd Alapítványról is, amelyet azért hozott létre, hogy a család nélkül felnövő gyerekek minél kevesebb lelki sérülést szenvedjenek el:
Ha egy gyerek megkapja a legfontosabbat, a szeretetet, akkor bármi történjen is vele az életben, lesz egy alap, egy biztos pont, ahová vissza lehet térni. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak ezt az alapítványt.
Megtudhatjuk, hogy egy nagyapja által az Egyesült Államokból kapott különleges zongora volt az, amely elindította a pályáján. „Ebben volt egy beépített szerkezet, ami lejátszotta a zongorába helyezett speciális papírtekercseket, így szólalt meg a zenemű. Csodáltam, ahogy a billentyűk mozognak a zongorán, és magukkal ragadtak a történetek is, amiket édesanyám ezekhez a zeneművekhez mesélt. Nagyapám hat gyermeke közül éppen édesanyám örökölte meg ezt a hangszert. Ennek a véletlennek köszönhetően lettem zongorista.”
Vásáry Tamás az interjúban beszél mestereiről, Kodály Zoltánról és Dohnányi Ernőről is, aki gyermekkorában a kevesebb gyakorlásra bíztatta.
Csak később jöttem rá, hogy azt szerette volna, ha akkor megélem a gyerekkoromat, átélem azokat a benyomásokat, amiket akkor, gyerekként kellett megtapasztalnom, és amelyek később pótolhatatlanok.
A zongoraművész 90. születésnapja egybeesik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara fennállásának 80. évfordulójával, amelyet december 19-én a Müpában nagyszabású gálával ünnepelnek meg: Kovács János karmester egy Mendelssohn-darabot, a 42. zsoltárra komponált kantátát vezényli majd.
A mű Schumann szerint nem csupán Mendelssohn, de az egész korszak legjelentősebb egyházzenei darabja. Riccardo Frizza vezényletével Richard Strauss Hősi élet című programszimfóniája csendül fel, én pedig Liszt Ferenc Les Préludes című szimfonikus költeményét vezénylem majd. Érdekesség, hogy 1943. október 7-én, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első nyilvános, Dohnányi Ernő vezényelte hangversenyén is elhangzott ez a szerzemény.
Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Nemzet oldalán olvasható.