A világ egyik leghíresebb, legünnepeltebb kortárs zongoristája és zeneszerzője, az 1955-ben Torinóban született Ludovico Einaudi 2017-ben adott két telt házas koncertet a Müpában. Rengeteg izgalmas munkát jegyzett az azóta eltelt időben. November 14-én és 15-én ismét dupla esttel tér vissza Budapestre hat év után.
Az olasz muzsikus a modern klasszikus populáris zene műfaján belül a békés, megnyugtató, meditatív posztminimalista iskolát képviseli, de azzal a sajátos vonással — és ez védjegyének, sőt, egyszersmind talán sikerei titkának is tekinthető —, hogy pályatársaival ellentétben számos egyéb stílus világából érkező hatást is beenged zenéibe.
Ludovico Einaudi a nyolcvanas évek óta komponál koncertdarabokat és ír színpadi művekhez kísérőzenét. Albumokat már a kezdeti időkben is készített, ám Olaszországon kívül eleinte csak kevesen figyeltek fel munkájára. Pedig a Milánói Konzervatóriumban diplomázott szerző korai, hagyományosabb stílusú darabjai is nyitottságot sugároznak, előlegezve a későbbi kiteljesedést. A kilencvenes évek közepén azután Einaudi filmzenéket kezdett komponálni, és ez a változás a már korábban is ambientes, meditatív, befelé forduló, minimalista darabjait új irányokba terelte. Az ezredfordulóra hazájában már ünnepelt, díjakkal elhalmozott zeneszerző lett, akit a Doktor Zsivágó című 2002-es tévésorozathoz írt kísérőzenéje ebben a kategóriában is ismertté tett — nemzetközileg is.
Szólódarabjai és együttműködései révén ebben az időben már jelentős figyelem övezte, de pályáján az igazi áttörés végül a 21. században következett be. Stíluskategóriák felett álló darabjai a klasszikus zenétől az avantgárdon át a popos, világzenés fordulatokig számtalan hatást befogadnak — Einaudi ezekből a sokféle, sokfelől érkező összetevőkből alkotja meg saját egyedi hangját. Hírnevét a 2000-es évtized közepén alapozta meg érzelmes albumaival, de bátran kísérletezik Mali mande zenéjével, zongora—kora duókkal, az örmény duduk hangszerrel, a dél-olasz tarantella műfajával. Közben olyan híres filmekhez komponált zenét, mint Shane Meadows Ez itt Anglia sorozata, vagy Darren Aronofsky Fekete hattyúja, a 2011-es Életrevalók című film zenéje pedig minden korábbinál nagyobb népszerűséget hozott számára.
Előző budapesti koncertje óta igencsak aktív periódusát éli. Elindított egy hétlemezes sorozatot Seven Days Walking címmel, 2019-ben színpadi zenét szerzett a nagy hatású rendező, Robert Wilson darabjához, operát írt az ír Colm Tóibín librettójából, valamint kísérőzenét komponált A nomádok földje című ünnepelt filmhez. A Müpába legutóbbi albumával, a 2022-es Underwaterrel érkezik — a lemez ismeretében megjósolhatjuk, hogy az érzelmek áradása második budapesti vendégszereplésekor sem marad el.
