Bertrand Chamayou úgy tűnik, hogy új irányt vett legutóbbi szólófelvételeivel. Egy válogatásalbum, a Good Night! (2020), majd a Vingt Regards by Messiaen (2022) című lemez után most Erik Satie-t John Cage-gel párosítja; ez egy érdekes szembeállítás, amíg nem értjük a két zeneszerző kapcsolatát. Az Erato felvétele e kapcsolat megértésére tesz kísérletet.
A koncepció lényege az, hogy Cage milyen inspirálónak tekintette Satie-t. A legnyilvánvalóbb a nyitó tisztelgés, mind a cím, mind a zenei anyag tekintetében: a bal kéz mintája egyenesen Satie Gymnopédie No. 1 című művére utal. A gyér textúra természetesen meditatív hangulatot áraszt, de Chamayou a statikus dallamot is expresszívvé teszi; figyeljük meg, milyen jól tartja fenn a nagyvonalú legatókat, a selymes hangminőséget és a hosszú sorok folytonosságát.
A megfelelő Gymnopédie valóban hasonló interpretációs finomsággal jelenik meg (4. track). Ha nem formáljuk tudatosan, a dallam nehézkessé és metronómussá válhat, de az apró lejtések megalkuvás nélkül tolják előre a dallamot. Az is tetszett, hogy a kíséretnek saját karaktere van a dinamikai variációkkal, ami biztos jele a Satie harmonikus színváltásaira való fogékonyságnak.
Az album egyik legjobb művészi tanulmánya Cage In a Landscape című darabja (8. track), amely gyönyörűen rétegez több elemet. Először is ott vannak a főként a felső regiszterben megjelenő, harangjátékszerű motívumok, amelyeknek Chamayou szikrázó tisztaságot kölcsönöz; aztán ott van a kanyargó középső hang, amely bár minimalista, mégis gyönyörűen lágy és egységesíti az egész művet. Végül ott vannak a szimpatikus rezonanciák, amelyek a dallami elemek fölött lebegő hangfelhőt alkotnak – néhány finom pedálmunka eredménye.
A sok finom művet tartalmazó programmal a hangmérnökök előtt nem kis kihívás állt. Örömmel mondhatom, hogy megfeleltek a feladatnak – a mikrofonok elhelyezése és az egyensúly nagyon kielégítő és hozzájárult ahhoz, hogy Chamayou összes részletét kiemeljék az ujjmunkában és a pedálozásban.