Philippe Jaroussky számos nagyszerű felvételt, díjat és egy róla elnevezett aszteroidát tudhat magáénak – hírneve tehát már az égben van! A 18. század eleji barokk szerepekre specializálódott; ez a felvétel egy kicsit későbbre kalauzol minket: 1750 és 1770 közötti áriákkal ismerkedhetünk meg a Warner Classics jóvoltából.
Jaroussky válogatásai mögött gyakran Giovanni Carestini kasztrátor iránti csodálata áll, aki e darabok némelyikét énekelte, és erőteljes, tiszta szopránhanggal, széles hangterjedelemmel és rendkívüli virtuozitással rendelkezett.
Mindezek a tulajdonságok tükröződnek Jaroussky előadásában Bernasconi L’Olimpiade című operájából a „Siam navi all’onde algenti”-ben, amelyben a szerelmesek olyanok, mint a hajók a viharban, és szenvedélyeik jeges szélként fújnak. A francia énekes fel-alá tépi a futamokat, kedvére díszít, és nagyszerű tűzijáték-kadenciákat kínál, amelyek bevonzanak minket a szituációba és az érzelmekbe.
Ugyanez a mozgalmasság érvényes Jomelli Fra cento affanni című művére (az Artaserséből), azzal a kiegészítéssel, hogy a finomabb harmóniák színváltozásokat csalogatnak elő Jaroussky hangjából. Egy-két tétel kihívást jelent az előadó számára. Például Valentini Se mai senti című zenéje kissé üres a gyengéd szöveg kifejezésére.
Végül, történelmi szempontból ez a válogatás csodálatos bevezetést nyújt azokba a kompozíciós modellekbe, amelyekkel Mozart fiatalkorában találkozhatott. A legkorábbi áriái ugyanis ugyanazokat a szövegeket tartalmazzák, mint amik e lemez utolsó öt számában találhatóak.
