Szeptember 20-29. között negyedik alkalommal rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált, amely során 9 fővárosi, 3 vidéki és 2 határon túli színház és társulat színházi előadásai láthatók. Az eSzínház vezetőjét, Légrádi Gergelyt kérdezte a Népszava.
A streaming, azaz az online vetítés műfajától eleinte ódzkodott a szakma és a közönség is. Aztán a covid gyakorlatilag „megoldotta” a helyzetet, a színházak bezárásával kulcsfontosságúvá váltak az ezzel foglalkozó platformok, köztük az eSzínház is. Hogy látja, a műfajnak ma milyen az elfogadottsága?
Pontosítanék, a covid nem megoldotta a helyzetet, hanem rávilágított arra: ez egy izgalmas terület, amiben számos lehetőség rejlik. A karantén időszakában boldog-boldogtalan elkezdett streamelni, mondván, hogy nem jut közönséghez, kiteszi, amije csak van. Ez két szempontból volt káros: egyrészről nem érdemes mindent kitenni, mert nem minden alkalmas a streamre, másrészt a legtöbb felvétel ingyen volt elérhető. Ez utóbbi súlyos hiba, hiszen semmilyen kulturális tartalom nem születik ingyen, rengeteg ember nagyon sokat dolgozik azért, hogy egy előadás létrejöjjön. A streamelt verzióhoz legalább ennyi munka kell. Ma már olyan világot élünk, ahol az emberek az okoseszközeiken olyan tartalmakat fogyasztanak, amelyekben sok a pixel, pörgős a vágás, és ha nem azt látják, mint a Netflixen vagy az HBO-n, akkor csalódni fognak. Rá kellett döbbenni, ha mi úgy kezdünk el színházat közvetíteni, mint 1987-ben, annak az égvilágon semmi értelme. Arról nem érdemes vitát nyitni, hogy az online közvetítés jobb vagy rosszabb, mint az élő színház, hiszen ahogy mindenki, úgy én is a nézőterén szeretek ülni, ez nem kérdés. Az viszont kérdés: hogyan ültetem át az élő színházat streamre? Meg kellett találni a színházaknak is, és nekünk is, hogy mi az, ami izgalmas lesz a nézőnek, mi az, amit ezen a felületen értékesnek fog találni. A közönség ma már nem azt várja egy online közvetítéstől, hogy az első sorban üljön, hanem hogy részese legyen a történetnek, olyan dolgokat éljen át a síkkérpenyő előtt, ami a színházban aligha lehetséges. Egy jó stream esetén a produkcióban maga az online adaptáció egy fontos és innovatív dramaturgiai elem.
(…)
Mi alapján kerülnek be előadások a fesztiválra?
Mi nem válogatunk és nem kérünk nevezési díjat sem. A színházakra és a társulatokra bízzuk, döntsék el ők, mi az, amit érdemesnek tartanak megmutatni ország-világnak. Mindig az elmúlt két évben született előadásokat vagy újragondolt, streamre adaptált produkciókat várjuk, továbbá annyit írunk csak elő, hogy prózai, gyerek és ifjúsági kategóriában lehet nevezni. Elenyésző a visszautasított előadások száma, a színházak tudják, miért jönnek, milyen pályaművet érdemes hozni. A visszatérő „törzsszínházak” mint a Radnóti, a Katona, az Örkény, a Vörösmarty, vagy éppen a Weöres Sándor Színház mellett minden évben számos új teátrum próbálja ki magát az eSzínház Fesztiválon.
(…)
És mit mond a nézőszám?
Kialakult egy stabil közönség az eSzínházban. Mi a covid előtt indultunk, a covid alatt egy semmihez sem fogható érdeklődés övezte a színházi streaminget, a járvány után értelemszerűen volt egy hatalmas beesés, azóta viszont tart az organikus fejlődés. Bárhonnan streamelünk, a nézők 60-70 százaléka sosem fog ott ülni az adott színház nézőterén, mert legtöbbször épp a földrajzi távolságok miatt nézi otthonról azt az előadást. A fesztiválnál pedig igazán egyedi reflektorfénybe kerül az eSzínház, olyankor jelentősen megnövekszik úgy az érdeklődés, mint a nézőszám…