Rados Ferenc Kossuth-díjas zongoraművész, zenepedagógus 1934. október 26-án született Budapesten – a mestert Klukon Edit és Ránki Dezső soraival köszöntjük.
A gyakran zord, gúnyos, pesszimista szavak mögött egyébként is végtelen segítő szándék, szeretet, mindig a dolgok lényegét és a megvalósítás útjait kereső, egy pillanatra sem lankadó kíváncsiság rejtőzött.
A lehető legjobb egészséget kívánva,
Klukon Edit és Ránki Dezső.”
A zongoraművész zenész családban nőtt fel, édesapja, Rados Dezső híres hegedűtanár volt. Rados a Bartók Béla Szakiskolát 1952 és 1956 között végezte. A Zeneakadémián többek között Antal István és Kadosa Pál tanítványa volt egészen 1959-ig. Az egyetemi évek után eleinte Kadosa Pál asszisztenseként működött, majd főtárgy- és kamarazene-tanárrá vált a Zeneakadémián.
Tanítványa volt a később világhíres hazai zongoraművészek mindegyike.
„Bizony, ő a mester, ő tud pillanatnyilag olyan dolgokat itt Magyarországon a zenéről, zongorázásról, amelyeket nagyon kevesen tudnak, vagy senki sem tud rajta kívül” – fogalmazott egykor Kocsis Zoltán, akivel közös kétzongorás, négykezes esteit rendkívüli érdeklődés és siker kísérte.
A 80-as évek óta az aktív koncertezéstől visszavonult művész számos neves kamarapartnerrel, zenekarral játszott együtt, amelyek felvételeit a Magyar Rádió őrizte meg.
Rados Ferenc 75. születésnapján Kocsis Zoltán ezekkel a sorokkal köszöntötte őt:
„E sorok írója messzemenően nem érzi kompetensnek magát arra a feladatra, amelynek célja Rados Ferenc egyéniségének teljes körű bemutatása. De az emlékek halmazából mégiscsak kirajzolódik egy portré, amely a legkevésbé sincs összhangban azokkal a sztereotípiákkal, amelyek a köztudatban a magyar zenei élet talán legenigmatikusabb pedagógus-egyéniségéről keringenek.
Miképp lehet, hogy a volt tanítvány sohasem érezte kigúnyoltnak, megalázottnak magát, a valamikori kamarapartner hogy-hogy nem tud semmire visszaemlékezni, ami ne a zenével és csakis a zenével állt volna kapcsolatban?
Mi lehet az oka, hogy a Zeneakadémia második emeleti erkélyén megbúvó növendék a mai napig (Kocsis Zoltán 2016. november 6-án elhunyt – a szerk.) a bőrén érzi az elsöprő erejű Bach- és Mozart-interpretációk hatását?”
(Via Zeneakadémia)