A neves francia fuvolaművész, Anna Besson a IV. Haydneum Őszi Fesztiválon a csembalista Jean Rondeau-val ad közös koncertet a Bach család ritkán hallható darabjaiból. Beszélgetésünkben elárulta, miért tekint misszióként a közönséggel való minél közvetlenebb kapcsolatra, de megosztotta velünk érzéseit Johann Sebastian Bach két legidősebb fiának zenéjéről is.
– Rendszeresen dolgozik kisebb és nagyobb zenekarokkal, de emellett jelentős szólókarrierrel is rendelkezik. Melyik formát részesíti előnyben, melyik mit jelent és ad önnek?
– Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy sok különböző formációban zenélhetek. Mindnek megvan a maga szépsége. A szívem talán leginkább a kamarazene felé húz, ha olyan kollégákkal játszom, akiket jól ismerek és akikkel szeretek együtt zenélni, de az is csodálatos érzés, amikor egy nagy zenekar tagjaként együtt kereshetjük a közös hangzást. Biztosan hiányozna egyik vagy másik, ha valamelyikről le kellene mondanom.
– November 7-én Budapesten közös estet ad Jean Rondeau-val, akivel a Conservatoire national supérieur de musique-ben folytatott tanulmányaik óta ismerik egymást. Mik az előnyei, és ha vannak, hátrányai egy ilyen régóta tartó munkakapcsolatnak?
– Őszintén szólva csak előnyökről tudok beszámolni. Amikor Jeannal játszom, az olyan, mint amikor a nővéremmel muzsikálok: olyan hosszú ideje ismerjük egymást, hogy már nem is kell beszélgetnünk, nem kell elmagyaráznunk, mit gondolunk a zenéről, vagy hogyan formálnánk meg egy frázist. Amikor nem értünk egyet valamiben, talán segítene a nagyobb távolság, de a közös játék öröme és az, hogy félszavakból értjük egymást, mindenért kárpótol.
– Ön, Jean Rondeau és két társuk, Louis Creac’h és Robin Pharo közösen hozták létre a Nevermind formációt, ami a kevésbé ismert barokk komponistákat kívánja reflektorfénybe állítani. Miért vállalták ezt a küldetést?
– A párizsi CNSM hallgatóiként rengeteget zenéltünk közösen, kísértük egymás vizsgáit és kamarazenei projektjeit. Sok időt töltöttünk együtt barátokként is, aztán a mesterképzésünk utolsó évéhez érve rádöbbentünk, hogy többé nem lesz erre lehetőségünk, ez pedig komoly frusztrációt okozott. Néhány hónappal a diploma megszerzése előtt kezdtünk Jeannal a folytatásról beszélgetni, és Telemann Párizsi kvartettjeinek előadása után döntöttük el, hogy megalakítjuk az együttest. A Nevermind alapja a barátságunk és a közös játék iránti vágy.
– Szerepel a Nevermind céljai között, hogy megváltoztassa a barokkról alkotott képünket? De kérdezhetem másképp is: az ön képe a korszakról átalakult a közös muzsikálásnak köszönhetően?
– Fiatal, koncertekre rendszeresen járó zenészként meglepett minket, hogy bár bizonyos művészek látszólag küldetésüknek tekintették, hogy megosszák tudásukat és képességeiket, közben amolyan félisteni, elérhetetlen és távoli képet alakítottak ki magukról. És bár ez adott némi extra ízt a koncertjeiknek, valójában ellehetetlenítette a valódi kapcsolódást a hallgatósággal.
Saját gyökereim a népzenéhez kötődnek, Jean pedig a jazz világában is otthonosan mozog, és rájöttünk, hogy nagyon hiányzik a közvetlen kapcsolat a közönséggel. A saját utam meghatározó része volt, hogy sok koncertet adtam beteg gyerekeknek kórházakban, de felléptem idősek otthonában és börtönökben is, ahol megértettem, milyen sokat tesz a zenéhez a hallgatók közelsége és az, hogy miközben megosztom velük a zenét, egy egész sor érzelmet látok rajtuk.
A Nevermind alapötlete az volt, hogy csökkentse a művész és közönsége közötti távolságot, ezáltal pedig totális élményt nyújtson a koncertteremben ülőknek. Nem vagyunk egyedül ezzel az elképzeléssel, egyre többen ismerik fel a következő generáció képviselői közül is ennek szükségességét. Kifejezetten érdekes, ahogyan a közösségi médiát bevonják, vagy az, amikor a barokk muzsikát népzenével vagy kortárs tánccal keverik.
Tisztában vagyok azzal, hogy van, akinek ez jobban tetszik, másoknak kevésbé. Be kell látnunk, hogy amikor a digitális valóság arra kényszerít minket, hogy az otthonainkban maradjunk és ne jöjjenek létre valódi emberi kapcsolódások, a mi vállalásunk meghívás egy kivételes zenei közösségbe.
– Visszatérve a közelgő budapesti koncerthez: ön és Jean Rondeau Bachot fog játszani, de ez a Bach nem(csak) az a Bach: Johann Sebastian két fia, Carl Philipp Emanuel és Wilhelm Friedemann is csatlakozik.
– Ha csak néhány szóval kellene jellemeznem Johann Sebastian Bach két legidősebb fiát, azt mondanám, hogy Carl Philipp a fel nem ismert zseni, Wilhelm Friedemann pedig a szeszélyes muzsikus. Ők ketten különleges helyet foglalnak el a szívemben, már csak azért is, mert zenéjük jelentősen különbözik az édesapjukétól. Mindketten rengeteg érzést és emóciót közvetítenek, ez pedig a fuvolistát a legkülönbözőbb kifejezési módok megtalálására ösztönzi, ami a színeket, az artikulációt vagy a magas regisztereket illeti. Azt mondják, Bachnak Wilhelm Friedemann volt a kedvence, Carl Philipp Emanuel műveiért viszont nem rajongott. Számomra mindketten a barokk utáni átalakulást képviselik, akik a 18. században új szerephez juttatták a fuvolát.
– Vessünk egy pillantást a koncert dramaturgiájára: milyen „történetet” mesélnek nekünk Budapesten?
– A hangversenyt Johann Sebastian Bach BWV 1034-es fuvolaszonátájával kezdem, majd Carl Philipp Emanuel Hamburgi szonátájának első tétele következik, ami a lágyság és gyengédség egyik legszebb példája. Jean egy szólóprelúdiummal vezeti fel Johann Sebastian Bach Esz-dúr szonátáját, ami igazi kihívást jelent, egyben a fuvola törékenységét is demonstrálja.
A koncert Carl Philipp Emanuel a-moll fuvolaszonátájával folytatódik: ezt a művet rendre előveszem, mióta barokk fuvolán játszom, és mindig azt érzem, hogy foglalkoznom kell vele. Új és új részleteket fedezek fel benne, és az évek múlásával az én játékom is változik.
Az utolsó előtti darab Wilhelm Friedemann e-moll fuvolaszonátája, egy sokkal virtuózabb, érzelmi váltásokkal teli opus: amikor ezt játszom, mindig a szerző kalapos portréja jut eszembe, amin titokzatosan mosolyog. A koncertet Carl Philipp Emanuel h-moll triószonátájával zárjuk, a megszokottól némileg eltérő formában.
A november 7-i koncertről további információ ide kattintva érhető el.
