Zsidó színházi specializációt indít jövő év szeptemberétől az osztatlan színművész szakos képzésén belül a Színház- és Filmművészeti Egyetem. A Színházi Kritikusok Céhe most nyílt levélben szólítja meg a képzés egyik osztályvezetőjét, Maia Morgensternt, a román színházi világ meghatározó alakját, a bukaresti Állami Zsidó Színház igazgatóját.
A Színházi Kritikusok Céhe a levélben, amit a bukaresti Zsidó Állami Színház számára is elküldtek, részletezi a Színház- és Filmművészeti Egyetemen induló zsidó színházi képzés hátterét, valamint a magyar színházi élet, ezen belül pedig a független műhelyek helyzetét.
A képzés egyik oktatója egyébként Szinetár Miklós lett volna, aki azonban november 9-én visszalépett a részvételtől, mivel „tanításra még volna kedve, de harcokhoz semmiképp”.
A Színházi Kritikusok Céhe levelét az alábbiakban tesszük közzé:
„Tisztelt Maia Morgenstern!
Önnek, egész munkásságának számos tisztelője van Magyarországon is, a mi egyesületünk soraiban is. Azért szólítjuk meg, mert úgy véljük, olyasmiben vesz majd részt Magyarországon, amiről talán nincs elég mély és átfogó ismerete.
Kérem, engedje meg, hogy egyesületünk nevében elmondhassuk véleményünket a SzFE most alakuló úgynevezett „zsidó színész” szakával kapcsolatban.
Mondandónkat három aspektusból világítjuk meg: 1. van-e zsidó színház ma Magyarországon és hogyan működik? 2. milyen intézmények állnak a most alakuló szak mögött? 3. van-e antiszemita nyelvezet ma Magyarországon és mi az adott intézmények viszonya ehhez.
- Mint talán tudja, Magyarországon működik zsidó színház, független intézményként, állandó támogatás nélkül. Azonban a független színházakat az elmúlt egy évtizedben a magyar kultúrpolitikai akarat szinte az önfelszámolásig kiéheztette, anyagilag és morálisan szétzilálta, azt üzenve ennek a területnek, hogy fölösleges és egyenesen kártékony is. A legkiemelkedőbb társulatok szűntek meg és sodródtak az ellehetetlenülés határára. A Gólem Színház sem kivétel, Magyarország egyetlen zsidó színháza. Ezen a linken megtekintheti a Gólem Színház vezetőjét, amint éppen a helyzetükről beszél:
- A most alakuló szak mögött két olyan intézmény sorakozott fel – egy egyetem és egy, mondjuk így, egyház –, amely az elnyomó magyar kormány kivételes támogatását élvezi. Az egyetemet magát, talán ön is hallott róla, pár éve drámai körülmények között privatizálták, alapítvánnyá változtatták; mindez óriási nemzetközi felháborodást keltett, mert hatalmas szakmai ellenállásba ütközött. A politikai akarat azonban keresztülvitte a változást, az egyetemet a régi formájában felszámolták. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség szintén a kormány által preferált intézmény, amivel önmagában nem volna semmi baj, ha nem egy olyan elnyomó rendszert szolgálna ezzel, amely a független kultúrát és mindenféle másként gondolkodást fel akar számolni. Fontos megjegyezni, hogy ennek az intézménynek a vezetője nem emelte fel a szavát a kormány antiszemita plakátkampányának idején, amelyet Soros György ellen indított, sőt kifejezetten támogatta azt.
- Végezetül pedig az egyetem fő korifeusa, Vidnyánszky Attila olyan, 30-as éveket idéző felhanggal bírálta az egyetem doktoriskolájának vezetőjét, amely magyarságát és hazafiasságát kérdőjelezte meg, ezzel burkoltan zsidó származasára utalva.
Ebben a kontextusban, miközben a magyar kultúrpolitika szisztematikusan felszámolja valamennyi kisebbsége reprezentációs tereit, a meglévő független műhelyeket, megbélyegez és üldöz kisebbségi identitásokat, miközben burkolt antiszemita kampányt folytat, egyenesen cinikusnak véljük egy ilyen szak elindítását.
Úgy gondoljuk, ön akkor járna jól, ha néhány napot Budapesten töltene, felkeresné régi ismerőseit és barátait, a magyar színházi szakma közegét, amely önt tiszteli és becsüli, és megismerné azt a helyzetet, amelyben önt oktatónak hívták el. Bizonyára önállóan és körültekintően tud dönteni ezután.
Üdv, a magyar Színházi Kritikusok Céhének elnöksége”
