Révész Bálint debütáló filmjével, a Granny Projecttel nyerte el a DOK Leipzig fesztiválon a „kiemelkedő kelet-európai dokumentumfilmnek” járó MDR díjat. A három fiatalember felnőtté válásának és nagyszüleik elmúlásának történetét elmesélő dokumentumfilm a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, magyar–brit koprodukcióban, az Új Budapest Film és a Gallivant Film gyártásában készült.
Egy német, egy angol és egy magyar fiú hét évvel ezelőtt leültette a nagymamáját a kanapéra és beszélgetni kezdett vele. A hét év élményeit feldolgozó Nagyi Project képet rajzol a generációk közötti kapcsolatról és a XX. század történelmének szubjektivitásáról egy egykori angol kém nő, egy náci németországbeli táncosnő és egy magyar kommunista holokauszttúlélő nagymama emlékei nyomán.
A Granny Project rendezője és egyik főszereplője Révész Bálint, aki egy korábbi, a film.hu által készített interjúban mesél alkotásáról:
„Mi vagyunk az a generáció, akinek már semmilyen intenzív kapcsolata sincs a 20. századi eseményekkel és értékekkel. Számunkra ezek a sztorik izgalmasak, nem szomorúak. A szüleink akaratlanul is végignézték, ahogy elsírja magát az anyjuk tévénézés közben, nincs meg a kellő távolságuk ahhoz, hogy tiszta fejjel lássák a dolgokat. Bennünk nincs ez a felelősség, csak a játék van. Nagyszülőként leszarod, ha a gyerek egyest hoz haza az iskolából, akkor is elmész vele szánkózni és fagyit veszel neki. Ez egy másfajta, egy önfeledtebb kapcsolat, legalábbis nekünk. Az elején egy nagyon történelem specifikus filmet képzeltünk el, aztán ahogy szépen lassan megismertük őket, meg magunkat is, megváltozott a fókusz, mert nem a történetek az izgalmasak igazán, hanem az, hogy ezt mi csináljuk és mi milyen kapcsolatban vagyunk velük. Mi lettünk a főszereplők, a húzó erők a narratívában, a nagyik pedig megtanultak fogalmazni. Annyi éven keresztül mondattuk el velük ugyanazokat a történeteket, amíg maguktól rájöttek, hogy mi az érdekes és mi érdektelen.”
