Az utókor gyakran kiszínez egy-egy életrajzot, úgy tűnik azonban, hogy Mozart (1756-1791) nem csak a róla készült, Amadeus című filmben italozott sokat, hanem a való életben is.
Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart rövidke, 35 éve alatt nem tétlenkedett. Hatéves korától komponált, és hála apja (egyben menedzsere…) ügybuzgóságának, igen hamar szélesebb körökben is ismertté vált.
Amellett, hogy ontotta magából a jobbnál jobb kompozíciókat, igyekezett minél jobban élvezni az életet is. Imádott például biliárdozni, és állítólag igen tehetséges játékos volt (abban is). Szerette a humort, nem is beszélve annak vaskos válfajáról – ezt persze környezete nem mindig tolerálta. Valamint igencsak kedvelte a májgombócot savanyú káposzta körettel.
Tavaly már volt szó egyik leghíresebb operájáról, a Don Giovanniról. Idézzük meg ismét ezt az alkotást:
Élete vége felé egyre többet ivott, egy ismerőse feljegyezte, hogy 1791 nyarán, tehát halálának évében Mozart és Schikaneder egész reggel pezsgőztek, éjjelente pedig puncsot vedeltek. Így folytak utolsó operája, A varázsfuvola munkálatai – nos, a librettót elnézve nem is olyan meglepő ez az anekdota.
A puncs azonban nem csak ezeken az éjjeleken jelent meg Mozart életében, kortársai szerint szinte állandóan volt a kezében egy pohárkával. Így a hidegebb hónapok közeledtével vizsgáljuk is meg, milyen is a bécsi puncs.
FIGYELEM, alkoholos recept, fogyasztása december 1-től javallott
- 0.5 l víz
- 2 db teafilter (gyümölcsös)
- 1 teáskanál fahéj
- 10 db szegfűszeg
- 1 dl rum
- 4 ek cukor
- 0.5 l vörösbor
- 2 közepes db narancs
- A vizet felforraljuk, a teafiltert beleáztatjuk.
- Hozzáadjuk a fahéjat, szegfűszeget, rumot, cukrot, bort és a megpucolt, felkockázott narancsot.
- Összeforraljuk, és fedő alatt tartjuk.