Idén volt már szó olyan zeneszerzőről, aki fiatalon és bohón másnaposan ült le a hangszer mellé, de olyanról még nem, akinél ez mindennaposnak számított. Ismerjék meg az angol zeneszerző-orgonistát, Thomas Weelkest (1576-1623)!
Weelkes főként madrigáljairól lehet ismerős a korszak kedvelői számára, több kötetre valót komponált belőlük. A chichesteri katedrálisban tevékenykedett 1601-től mint orgonista (és zeneszerző).
1606 körül kezdődtek első bonyodalmai, amikor időről-időre eltűnt, ahelyett, hogy muzsikusi szolgálatát teljesítette volna. 1609-ben viszont már konkrétan azért vették elő, mert rendszeresen részegen jelent meg az istentiszteleteken. Időközben meg is házasodott, feleségével, Elisabethtel három gyermekük született, az első gyermek pedig már útban volt a házasság megkötése előtt – amit abban az időben és főként az egyházi körökben nem néztek jó szemmel.
Mielőtt továbbhaladunk, hallgassunk meg egy Weelkes-madrigált:
A komponista egyik alkalommal olyan ittas volt, hogy az orgona mellől urinálva éppen az érseket vette célba. (Igen, kedves Olvasó, jól olvasta…) De még ezért sem tették ki a szűrét. Úgy látszik, nehéz dolga volt, hogy a húrt a végsőkig feszítse, de 1616-ban sikerült magát kirúgatnia állásából. Azt ugyanis már a templomi elöljárók sem nézték – és hallgatták – jó szemmel és füllel, hogy Weelkes állandóan hangosan káromkodott az istentiszteleteken. Úgy tűnik azonban, hogy egy amúgy ennyire nagy tehetséggel megáldott ember helyére nemigen találtak megfelelő helyettest, így hamarosan visszavették állásába, és itt is maradt egészen 1623-as haláláig.
A történet pikantériája, hogy Elisabeth 1622-ben bekövetkezett halála után Weelkes utolsó évét barátjánál……….Henry Drinkwaternél töltötte.
És hogy itt valóban vizet ivott volna? Nos, ezt kötve hiszem.