1911. október 24-én született Arkagyij Rajkin színész, humorista, a Szovjetunió egyik legnépszerűbb színművésze, nevéhez fűződik a magyarul előadott szállóige, a „válámi ván, dé ném áz igázi”.
Egy rigai zsidó fakereskedő családjában jött a világra; vallásos nevelést kapott, s élete végéig beszélte a jiddis, az orosz, a fehérorosz és a német nyelv ott használt furcsa keverékét. Az 1920-as évektől laboratóriumi technikusként dolgozott, közben dacolva szülei ellenkezésével elvégezte a színművészeti főiskolát.
Színpadra először egy opera pantomim szerepében lépett, de gyorsan kiderült, hogy ennél többre hivatott, hamarosan a Drámai Színház tagja lett, 1939-ben Chaplin-számával megnyerte az esztrádművészek össz-szövetségi versenyét. A második világháború alatt a frontkatonáknak játszott, később azon kiváltságosak közé tartozott, akik külföldön is felléphettek.
Rajkin jellegzetes humora leginkább konferansziéként bontakozott ki, eltérő jellemeket személyesített meg, görbe tükröt tartva az ellentmondásos világ elé. Milliók nevettek és sírtak szatirikus, a pantomim és a drámai monológ elemeit felhasználó műsorain, amelyeknek hősei a valós életből vett figurák voltak. Előadásait szívesen látogatták a szovjet vezetők, nagy rajongója volt a szovjet bürokrácia ellen harcot indító Nyikita Hruscsov is, Vlagyimir Putyin kormányfő szülei pedig Rajkin egyik előadásán találkoztak először. Egy mondás szerint a Szovjetunióban „a legértékesebb nem hivatalos fizetőeszköznek” egy Rajkin-előadásra szóló belépőjegy számított, őt és társulatát sokszor küldték mintegy szelepként a Szovjetunió olyan vidékeire, ahol feszültségek mutatkoztak.
Rajkinnak voltak ellenségei is: rendszeresen kapott (névtelen) antiszemita leveleket, a leningrádi káderek szovjetellenesnek tartották a bürokratákat pellengérre állító komikust. Szerencséjére Hruscsov utóda, Brezsnyev is kedvelte és társulatával Moszkvába hívta. Szatírába illik, hogy Rajkin monológjainak jelentős részét az a Mihail Zsvanyeckij írta, aki szovjetellenesnek tekintett humora miatt jószerivel csak közönségtalálkozókon szerepelhetett. A Rajkin nevével összeforrt Szatyirikon színház felépítése is általa előadott paródiába illett: egy épülő, majdnem kész mozit alakítottak át színháznak, de mellette felépítettek egy új mozit. A Szatyirikon színház 1991 óta Rajkin nevét viseli, halála után fia kezébe került az irányítás.
Rajkin külföldi fellépésein ügyelt arra, hogy a helyi közönség nyelvén is megszólaljon. Magyarországon először 1961-ben járt, utoljára 1986-ban. Azóta is legendásak jellegzetes akcentusával magyarul mondott szavai: válámi ván, de ném áz igázi, avagy a nyúlról szóló monológ: á nyúl el-szem-te-lene-dett.
Rajkin, aki szovjet emberek nemzedékeinek segített abban, hogy átvészeljék a nehéz időket, 1987. december 17-án halt meg Moszkvában. Sírja a Novogyevicsi temetőben található, ahol tiszteletére egészalakos szobrot emeltek. Megkapta a Szovjetunió népművésze elismerést, a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, s a Szovjetunió Lenin-díjas kiváló művésze volt. Születése századik évfordulóján Moszkvában művészetével foglalkozó nemzetközi konferencia tanácskozik, szeptember 1-jén az orosz bank ezüst pénzérmét bocsátott ki portréjával.
