Temesvári Bence megkapta idén a MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában. A fiatal csellóművész számos versenyt és ösztöndíjat megnyert, illetve több nemzetközi ifjúsági zenekarban is játszott. 2022 óta a Bécsi Szimfonikusok szólócsellistája. Bencével a díjról, a tanulmányairól és jelenlegi céljairól beszélgettünk, de elárulta azt is, hogy melyik koncertteremben debütálna szívesen szólistaként.
– Mit jelent számodra, hogy idén te is a díjazottak között vagy?
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hiszen évente osztják ki a díjat, és mindenki csak egyszer kaphatja meg életében. Hatalmas öröm, hogy én is ezek között a fiatal zenészek között lehetek. Ez az elismerés egyfajta megerősítés is, hogy jó pályán halad az ember, és ugyanígy kell folytatnia. A Junior Prima Díj kísérni fog engem a továbbiakban.
– Édesanyád csellóművész, és édesapád is játszik a hangszeren. Ebben a családi környezetben egyértelmű volt számodra, hogy csellista leszel?
– Egészen az érettségiig nem tudtam biztosan, hogy zenész szeretnék-e lenni. Ezért egyidejűleg jártam az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába, a Szent István Konzervatóriumba zenei tárgyakra, és közben Bécsbe előkészítő osztályba is. De végül az akkori tanárom, Nagy Róbert meggyőzött, hogy Bécset válasszam, és 2017 óta a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen (Universität für Musik und darstellende Kunst Wien) tanulok.
– Mi volt a másik terved a cselló helyett?
– Mérnökinformatikusnak vagy informatikusnak képeztem volna magam. A gimnáziumban matematika-fizika faktra jártam, és ezekből a tárgyakból emelt szinten érettségiztem. Sőt, jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetemre is, ahová szintén felvettek.
– Bécsben először Nagy Róbertnél, majd Somodari Péternél tanultál, jelenleg pedig Várdai István növendéke vagy. A kisfilmedben úgy fogalmaztál, hogy ő más szemszögből tanít. Ezt kifejtenéd egy kicsit bővebben?
– A korábbi tanáraimnak inkább zenekari tapasztalata volt, de ez persze nem jelenti azt, hogy tőlük semmi olyat nem tanultam, ami a szólójátékhoz kell. Rengeteget köszönhetek nekik is. De más szemszög alakul ki, ha az ember főleg szólóban játszik. Várdai István nagyon sokszor adja elő a csellóversenyeket, ezért más a rálátása. Mindig felhívja rá a figyelmet az órákon, hogy hogyan viszonyuljunk az adott darabhoz, ha majd zenekarral játsszuk. Ez egy nagyon hasznos útravaló más dolgokkal együtt.
– Több nemzetközi ifjúsági zenekarban is játszottál. Milyen élményeket szereztél ezek során?
– Két éven keresztül voltam az Európai Ifjúsági Zenekar tagja, ahol mindig van egy tavaszi és egy nyári turné. Nagyon jó a társaság, és sokat tanulhat az ember a zenekarban, de ami még jobban tetszett, az a japán Pacific Music Festival. Oda nemcsak Európából lehet menni, hanem a világ minden tájáról. Japán különleges hely európai szemmel, nagyon érdekes a nemzetközi társaság is, de a PMF zenei része is rendkívüli volt. A Berlini, illetve a Bécsi Filharmonikusok tagjai tanítottak minket, és olyan nagyságok vezényeltek, mint például Valerij Gergijev.
– Fontos mérföldkő volt számodra, amikor 2022-ben a Bécsi Szimfonikusok szólócsellistája lettél. Hogy érzed magad a zenekarban?
– Lassan két éve vagyok a zenekar tagja. Nagyon kellemes társaság fogadott itt, ami fontos pont egy együttesnél. Nincs annyira sok szolgálat, mint például a Bécsi Filharmonikusoknál, így tudok más feladatokra is koncentrálni. Például igyekszem befejezni az egyetemet, és el tudok vállalni egyéb koncerteket is.
– Milyen céljaid vannak jelenleg?
– A zenekari játékot nagyon szeretem, és egyelőre nem okoz problémát összeegyeztetni más felkérésekkel. Legfeljebb gyakorlás szempontjából kell jobban beosztanom a napot. Rövidtávon az a célom, hogy minél több koncerten játszhassak. Nemrég Elgar csellóversenyét adtam elő a Szent István Király Zeneiskola Szimfonikus Zenekarával, februárban pedig ugyanezt a művet fogom játszani a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon és Egerben.
Áprilisban Saint-Saëns csellóversenye következik a Szent István Filharmonikusokkal a Müpában, és szintén ebben a hónapban Csajkovszkij Rokokó variációk című darabját is előadom a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával a Zeneakadémián. Nyáron Tokióban és Oszakában lesznek kamarakoncertjeim egy japán zongorista barátommal, amikre csellószonátákkal és zongorakíséretes szólódarabokkal kell majd készülnöm.
– Van-e olyan koncertterem, ahová mindenképp szeretnél eljutni?
– Óriási dolog, hogy Budapesten már játszhattam a Müpában és a Zeneakadémián, de szívesen lépnék fel szólistaként a bécsi Musikvereinban is. A zenekarral sokat vagyok ott, és apróbb szólórészeket már előadhattam, például Franz Schmidt 2. szimfóniájának csellószólóját. De nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen egy csellóversenyt megszólaltatni abban a fantasztikus akusztikájú teremben.
További információ: mvmjuniorprima.hu
Támogatott tartalom.
