„Az Altalena közösség korosztályuk legjobb zenészeit fogja össze, akiket a zenei minőség iránti elkötelezettség kapcsol össze” – fogalmazta meg Csonka András, a Zeneakadémia programigazgatója. Az Altalena blog idei első bejegyzésében ezen közösség alapítóját, művészeti igazgatóját, Balog Alexandrát kérdeztük a csapat történetéről, terveiről, valamint egyéni célokról és kihívásokról. Balog Alexandra 2019-ben kitüntetéssel diplomázott a londoni Royal Academy of Musicon, azóta pedig számos jelentős hazai és nemzetközi versenyen, illetve koncerten hallhatta a közönség magával ragadó zongorajátékát.
– Mi vitt a zongoraművészi pályára? Honnan indultál?
– 7 éves koromban kapott a családunk egy zongorát. Anyai nagymamám, Visehradzky Zsuzsanna elkezdett nekünk tanítani kisebb darabokat, amikre ő emlékezett édesanyjától. Dédnagymamám, Huszár Erzsébet – akit én sajnos nem ismerhettem – a Zeneakadémiára járt, majd zongorát tanított. Amennyit én tudok az elmesélt történetekből, az akkori nehéz időkben nem volt lehetősége dédnagymamámnak zongoristaként kiteljesedni… talán valójában valahonnan innen indult az én történetem…
– A családi zongora mellől nem is akármilyen messzire jutottál, hiszen – számos egyéb elismerést követően – nemrég Junior Prima díjjal tüntettek ki. Hogyan élted ezt meg?
– Nagyon boldog voltam és vagyok a mai napig az elismerés miatt. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit is jelent ez számomra. Azt hiszem, az én utam a zongorista lét felé elég tekervényes, és az biztos, hogy egy ilyen díj, vagyis az a szakmai kör, amibe a díj által bekerülhet az ember, engem abba az irányba visz, amire vágyom. A saját utam, valamint az Altalena egy nagyon erős kétpólusúságot okoz bennem, amit nem mindig könnyű összehangolni. A saját zongorista életutam egy magányos, befelé forduló tevékenység, míg az Altalena egy közösségre vágyó, kifelé forduló részemből fakad.
Amikor sok ideig „kifelé fordulok”, nehéz visszabújni a saját „csigaházamba”. Lehet, hogy furcsa összefüggésnek hangzik, de ez a külső elismerés engem arra sarkall, hogy minél több időt töltsek odabent.
– Honnan indult az Altalena, hogyan jött az ötlet?
– Amikor felvettek a londoni Royal Academyre az érettségi évében, akkor hirtelen azt éreztem, hogy szeretnék megtartani valamit abból az életből, amit most élek – azaz amit akkor éltem. A tanáraimmal való közös munkát és a zenésztársaimmal, barátaimmal együtt töltött időt, a közös zenélést…
Bozsokon nyaraltunk a legjobb barátommal, és egyszerűen beköltözött a képzeletembe egy hangulat, egy kép, ahogy a Bozsoki Sibrik kastélyt megtöltjük zenével, és nagyszerű emberekkel… így alakult, hogy 2014-ben, mielőtt Londonba költöztem volna, meg is valósítottuk az akkor Bozsoki Zenei Tábornak nevezett eseményt. Az odavezető út stációinak elmesélésétől inkább megkímélném a kedves olvasókat. A lényeg az, hogy amikor lezajlott az esemény, azt éreztem, hogy minden nehézséget megért az, amit ott kaptam, kaptunk, adhattunk egymásnak.
– Kik az Altalena? Hogyan állt össze a csapat?
– Ha az Altalenára gondolok, nagyon sok nagyon jó ember jut eszembe. Kicsit olyan, mint egy nagy hagyma annak különböző rétegeivel. Az elmúlt év végén felvetettem azoknak a fiatal zenésztársaimnak, akiket a fesztiválra és projektekre szeretettel hívok, hogy definiáljuk magunkat egy zenei közösségként. Így alakult ki egy 15 fős csapat, akiket nagyszerű zenészeknek, embereknek tartok, és megalkottuk az Altalena Young Artists csapatát. A legbelső kör azokból a zenészbarátaimból áll, akik a szervezésben is nagy részt vállalnak. Belőlük áll össze az Altalena motorja: Toth Barbara a Nyári Akadémia igazgatója, Londonban élő hegedűművész, aki szintén a Royal Academyn tanult Pauk György osztályában, Vida Mónika Ruth Budapesten élő zongorista, ő a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója, nem mellesleg háromgyermekes anya, Szalóky Balázs, aki korábban a Juilliardon is tanult Wynton Marsalissal, nagyszerű trombitás, aki a jazz műfajában is jártas, valamint Berecz Mihályt szeretném még megemlíteni, aki a művészeti igazgatásban, tervezésben segít nekem nagyon sokat.
A motornak is van azonban motorja… vannak olyan emberek, akik engem mindig lelkesíteni tudnak és tudtak korábban is, hogy ne adjam fel a projektet. Mindenképpen meg kell említenem Klukon Editet és Ránki Dezsőt, akik odaadó támogatásukkal hatalmas támaszt jelentenek nekem és az egész projektnek 2018 óta. 2023-ban, a tizedik nyári akadémia és fesztivál után nagyon nagy előrelépés indult el, amiért végtelenül hálás vagyok – és ami miatt így tíz év után először úgy érzem, hogy valóban profi szintre vihetjük a projektet. Elkezdett kialakulni egy kör, akik stratégiailag rengeteget tesznek hozzá a terveinkhez, és egyre többen állnak mellénk mind a gazdasági, mind a művészeti szférákból. Számomra ez hatalmas segítség, és tényleg kimondhatatlanul hálás vagyok azoknak az embereknek, akik rengeteg időt és hozzáértést, ötletet adnak nekünk – és ezentúl ami talán a legfontosabb: hisznek bennünk.
– Mi a missziótok?
– Szeretnénk egy tehetségápoló, támogató platformot indítani fiatal magyar zenészek számára, amely hidat képez az egyetem (iskola) és a zenei karrier első lépcsőfoka között. Egy kétéves mentor- és menedzsmentprogramban gondolkodunk, ahova kétévente kerülhet be 5–10 kiválasztott fiatal zenész, akiknek koncerteket szervezünk, és megkapják az induláshoz szükséges segítséget, valamint bekerülnek egy széles hálóval rendelkező közösségbe. Szeretnénk elérni, hogy a jelenlegi tevékenységünk megszilárdítása után, kb. két év múlva, elindulhasson ez a program, és lehessen hozzánk csatlakozni.
Ha minden szépen alakul, szeretnénk egy saját kis zenei centrumot is, ami már régi álmunk. Sokat tapasztalt, de mégis fiatal zenészekként az a missziónk, hogy azt a hiányt, amely itthon mutatkozik ezen a területen, bepótoljuk. Hogy azt, amit mi vágytunk volna megkapni, meg tudjuk adni a fiatalabb generációnak. Sokfelé járva a világban nagyon sok jót (is) láttunk, és szeretnénk ennek jó részét szívvel-lélekkel átadni a hazai zenészeknek.
– Mik a legnagyobb kihívásaitok fiatal művészekként?
– Én úgy érzem, hogy az egy hatalmas kihívás, hogy a fiatalok ebben a nagyon hangos, impulzusokkal és ingerekkel teli világban meg tudják őrizni az elmélyülés, a befelé fordulás művészetét. Azt hiszem, valahol tudat alatt azért szeretném ezt a platformot létrehozni, mert én nagyon megszenvedtem azt, hogy valami „helyes”, legalábbis számomra helyes arányt állítsak fel a befelé- és a kifelé fordulás tekintetében. A mai napig nem sikerült ezt teljesen stabilizálni magamban – és talán mondanom sem kell, nem a „kifelé”-vel van nehézségem.
Nem mindenkinek adatik meg az, hogy például megtanuljon fókuszálni, hogy olyan támaszt kapjon, ami ezt segíti… Ha nincs egy alap biztonságérzet, akkor azt gondolom, nagyon nehéz elmélyedni egy művészeti tevékenységben, hiszen ott nem száraz dolgokkal találkozunk, hanem valami nagyon élő rendszerrel, saját magunkkal, és a világgal – ezen keresztül.
Azt hiszem, ahhoz, hogy valaki olyat tudjon közölni a közönséggel, ami valóban ad, ahhoz elengedhetetlen az önmagunkkal folytatott folyamatos belső munka, az elmélyülés – és természetesen a szakmai profizmus, ami szintén rengeteg tízezer óra komoly munkának a gyümölcse.
Én azt érzem, hogy ha valaki a szívéből zenél – tehát a zenéjén keresztül jobban megismerhetjük azt, ahogyan ő az adott zeneszerző műveit, a kort, a történelmet, az akkori művészetet és a szerző életét, környezetét értelmezi – és ez párosul azzal, hogy technikailag nincsen gátja megvalósítani azt, amit kíván, akkor – a legtöbb esetben – érdekes, szép és hiteles előadást hallhatunk. Azt hiszem, mindehhez szükség van egy olyan belső komplexitás megélésére, amit a saját életünk teendői mellett nem könnyű mindennapivá tenni. Azt remélem, hogy ehhez tud majd hozzájárulni az a platform, amit építünk.
– Mik a hosszabb távú terveitek?
– A hosszabb távú terveink ezt a tehetségápoló programot kiépíteni, egy olyan közösséget teremteni, ahol mindenki jól érzi magát, és ahol mindenki megtalálja a helyét. A „hely” szóra gondolva mi is kívánjuk megtalálni majd a helyünket az említett zenei centrumunkban.
Platformunk tevékenységére gondolva pedig olyan projekteket szeretnénk létrehozni, amely a fiatal zenészeknek egyedi tapasztalást nyújthat: a külföldi és belföldi koncertek leszervezésén és menedzselésén túl szeretnénk lehetőséget biztosítani a fiataloknak jó minőségű felvételek készítésére, elvonuló tanulmányi utakon való részvételre, neves professzorokkal való közös munkára, olyan kurzusokon, szemináriumokon való részvételre, amik a mentális egészség karbantartását szolgálják…
Ami szintén egyedi tapasztalat lehet, az az a tervünk, hogy a kétéves program második évének végén az Altalena Nyári Akadémián tanárként is bemutatkozhassanak a fiatal zenészek, és a még ifjabbak vehessenek órákat tőlük.
Ezentúl olyan alap dolgokat kívánunk megadni nekik, mint például honlap és social média management, hogy minél szabadabban tudjanak fókuszálni az elmélyült munkára.
– Hol találkozhat veletek a közönség legközelebb?
– Jelenleg az Altalena Young Artists tagjainak nagy része aktívan koncertező fiatal művész. Csonka Andrást, a Zeneakadémia programigazgatóját idézve: „Az Altalena közösség korosztályuk legjobb zenészeit fogja össze, akiket a zenei minőség iránti elkötelezettség kapcsol össze.”
A hazai közönség tehát itthoni koncertjeinken találkozhat velünk. Hírlevelünkre feliratkozva minden hónapban elküldjük a közelgő fellépéseket, valamint honlapunk is hamarosan tartalmazni fogja ezeket a mindig megújuló információkat.
Sokan játszunk külföldön is, így sok városban lehet velünk találkozni Európa-szerte, valamint Ázsiában és Amerikában is egyre többet játszunk.
Reméljük, hogy a következő szezonban itthon sikerül elindítanunk altalenás sorozatokat. Ezentúl lehet csatlakozni a Baráti és Támogatói körünkhöz: ennek a körnek külön koncerteket és szűk körű vacsorákat, együttléteket szervezünk, ahol inspiráló környezetben közelebb hozzuk a zenét az érdeklődőkhöz.
