Veszprémben, Európa Kulturális Fővárosában szeptember 7-9. között a kortárs balkáni zene eddigi legátfogóbb körképét adja a BALKAN:MOST. 5 meglepő tényt gyűjtöttünk össze, amiről személyesen is meggyőződhet majd a közönség.
1. A bolgár ritmus nem (csak) bolgár
Bartók használta először a „bolgár ritmus” elnevezést az asszimetrikus ritmusokra, persze ő is csak óvatosan, hiszen „az úgynevezett bolgár ritmus” megjelenésekor még csak egy kisebb bánáti gyűjtésre, és más szakértők írásaira támaszkodhatott. A szakirodalom azóta több hagyományban azonosította a ritmusfajtát, amire az aslak (törökül „sánta”) az elfogadott gyűjtőnév. Bartók maga is beismerte, hogy annyira szokatlan volt fülének ez a ritmikai elosztás, hogy több ízben elsiklott felette, ettől még művészetében és pedagógiai munkáiban is előszeretettel alkalmazta.
2. Sokszínű, de beazonosítható
Érdemes-e egyáltalán egy jelző mögé szuszakolni a Balkán sokszínűségét, illetve mikortól esünk az általánosítás hibájába? Számos olyan elemet tudunk felsorolni, ami összeköti a régiót, persze korántsem az országhatárok mentén. Elkülönül nyugat és kelet, a hegységek és a tengerpart világa, de a bizánci örökség, erőteljes török hatások, később a szocialista idők uniformizáló „új” népzenéje kitörölhetetlen a Balkánon belül és kívül. A már említett „bolgár” ritmus, a makám rendszere, körtáncok, a gazdag mikrotonalitás és persze az érzelemdús kifejezőerő mind beazonosíthatóvá teszik a térség zenéjét. Többet és élőbbet a BALKAN:MOST koncertjei mondhatnak.
3. A „bosnyák blues” nem blues
A sevdalinkáról van szó, amit szeretnek „bosnyák blues”-nak hívni, de szorosabb rokonságban áll a fadoval és a szefárd hagyománnyal. A leginkább bosnyákokhoz köthető édesbús zene máshol is népszerű, és igazi élő műfajként sok reinkarnációt megélt. A szefárd és bosnyák dallamkincsre modern hatások, az ének-saz hagyományos párosához újabb hangszerek: harmonika, gitár, nagybőgő, dobok és hegedű társulnak. A török „sevdah” – azaz „szerelmes vágyódás”– szóból ered, és ez leírja a dalok többségének témáját, de akadnak gyorsabb, vidámabb sevdalinkák is. Szeptemberben a Divanhana, Dunjaluk és Vladimir koncertjein hallható a sevdah más és más árnyalata.
4. Kafana kultúra – több mint kávéház
A Balkán városaiban szinte bárhol megtalálhatóak a kafanák, a részben koedukált, étel és ital mellé élőzenét kínáló népszerű turistacélpontok. A jugoszláv időkben itt fermentálódtak az úgynevezett „új” népzene (novokomponovana narodna muzika) slágerei és születendő csillagai, de a török idők hozadékai, és a balkáni zene urbánus műfajai: a rembétiko és a sevdalinka bölcsőjének is tekinthetőek. A kávéházak európai szerepéhez hasonlóan a keveredés, újítás keltetői, ma is élő társadalmi funkcióval és kissé fél- vagy alvilági konnotációval. Zenében azt a populáris, keleties vonalat képviselik, ami nélkül ma nehéz elképzelni a balkáni zenét.
5. A Balkán mindenkié ? (Mozarttól a balkan beatig)
A nyugat a török hódoltságon keresztül ismerte meg a térséget: az emblematikus rezesbandái a janicsárzenekarokig visszavezethetők, ahogy Mozart és Beethoven „török” hatású művei is. Később annál jobban igyekeztek az új nemzetek lerázni az oszmán stílusjegyeket, a romantika és a nacionalizmus hullámait meglovagolva. Ezzel el is érkeztünk a Balkán kultúrájának neuralgikus pontjaihoz: a sematikus nyugati percepcióhoz és a nacionalizmus töredezettségéhez. És még szó sem esett a roma zenészek szerepéről, és a „balkan beat”, a kisajátítás fogalmát súroló globális divatjáról, vagy a Jugoszláv homogenizált népzenével való szembefordulásról. Mindezeket a BALKAN:MOST helyi szakértőkkel járja körül, és olyan művészeket vonultat fel, akik tudatos gesztusokkal értelmezik a sokrétű zenei tradíciót.
További információ a fesztivál honlapján, valamint Facebook-eseményében érhető el.
