Nem először énekli együtt Kékszakállú és Judit szerepét Cser Krisztián és Miksch Adrienn, de ezúttal merőben más hangzásvilág kíséri az énekszólamukat. Sárik Péter a jazz műfajában gondolta újra Bartók ikonikus operáját, amelyet április 3-án a Várkert Bazárban hallhat a közönség a Bartók Tavasz részeként.
– Honnan ered a Kékszakállú átdolgozásának ötlete, és hogyan kerültetek be a produkcióba?
Miksch Adrienn: Hallomásból úgy tudom, hogy az ötlet eredetileg a Bartók Plusz Operafesztivál kapcsán merült fel néhány évvel ezelőtt. Az új művel Sárik Péter 2021-ben készült el, amelyet a Zempléni Fesztiválon mutattunk be, illetve lemezre is felvettük.
Hollerung Gáborékkal korábbról ismerjük egymást, külön-külön dolgoztunk már velük együtt. Gondolom, erre alapozva bíztak abban, hogy szűken véve nekünk, négyünknek – Sárik Péter, Hollerung Gábor, Krisztián és én – azonos lesz a zenei hullámhosszunk, a közös gondolatok mentén új „terméket” tudunk majd létrehozni.
Cser Krisztián: Gáborék tudták azt is, hogy az eredeti Kékszakállút már énekeltük együtt Adrienn-nel.
– Milyen emlékeket őriztek arról a közös előadásról?
CSK: Normandiában léptünk fel együtt egy francia karmester vezényletével. Adrienn akkor debütált Judit szerepében, eléggé izgatott volt. Valóban nem könnyű ezt a darabot elsőre énekelni, főleg egy külföldi karmester mellett, aki – valljuk be – kevésbé ismeri a magyar szöveget.
MA: Így van, nagyon izgultam előtte. Még amiatt is emlékezetes számomra ez az előadás, mert közvetlenül előtte derült ki, hogy nem hoztam magammal fellépőcipőt. A zenekar egyik hegedűse adott nekem kölcsön egy bokacsizmát, ami szerencsére nem látszott ki a hosszú estélyi ruha alól. (nevet)
– Hogyan jellemeznétek Sárik Péter Kékszakállú-átiratát?
CSK: Péter teljesen áthangszerelte a darabot. A kíséretet egy kis létszámú vonószenekar, a jazztrió (zongora, jazzbőgő, dob) és egy elektromos zongora adja, ami által egy egészen más hangzást kaptunk. Nagyon bátornak tartom egyébként Pétert, hogy hozzá mert nyúlni egy ilyen remekműhöz, amelyet az egész világon ismernek.
MA: Mivel az eredeti mű zenéjét nagyon pontosan ismerjük, eleinte újdonság volt a jazz, ami egy feszesebb tempójú zene. De Péter nagy tisztelettel közelített a darabhoz, és remekül kombinálta a jazz illogikusságát a bartóki érzelmekkel.
Egy rendkívül élvezhető, új világokat megnyitó művet hozott létre.
– Másképp kell felkészülni erre az előadásra, mint az eredeti Kékszakállúra?
CSK: Az énekszólamok ugyanazok maradtak, viszont például a tempóváltások ki lettek véve, így egy könnyen emészthető, jazzes alaplüktetése lett a zenének.
MA: Nekünk emiatt egy kicsit nehezebb is ezt a darabot énekelni, mert már beült az agyunkba egy bizonyos kifejezésmód.
– Ahogy már szóba került, tavaly mutattátok be a Kékszakállt a Zempléni Fesztiválon. Milyen visszajelzések érkeztek?
CsK: Én édesanyám véleményét említeném, aki általában fenntartással fogadja, ha megváltoztatnak egy eredeti művet, de ez még neki is tetszett. Egyébként többektől is azt hallottam vissza, hogy más, mint a Bartók, de nagyon jó.
MA: Számomra meglepő volt, hogy a Covid-járvány ellenére telt házzal tudtuk megtartani az ősbemutatót. Mindenki nagyon fegyelmezetten, de nyitott szívvel és odaadással jött el a Zempléni Fesztiválra, hogy meghallgassa a művet.
– Mennyire van arra szükség, hogy új feldolgozásokat készítsenek remekművekből?
CSK: Szerintem ez nem szükség, sokkal inkább belső indíttatás kérdése. Aki érez magában annyi bátorságot és ambíciót, mint Péter, annak adva van a lehetőség. A közönség dönti el úgyis, hogy egy átdolgozás jól sikerült-e vagy sem.
MA: Én is azt gondolom, hogy ez inkább fordítva működik. Egy átirat megszületésének ugyanolyan létjogosultsága van, mint egy új operarendezésnek vagy egy divatirányzatnak. Ez egyfajta önkifejezésmód, ami valakinek kedves, valakinek pedig nem tetsző. Számomra ebben a műben nagyon fontos a tisztelet megléte.
Nem akar „ártani” vagy plagizálni, éppen ellenkezőleg: egy új látásmódot tesz bele, és ezáltal tanít.
– A Bartók Tavasz egyik célja, hogy műfajokon átívelve, minél változatosabban mutassa be a bartóki gondolkodást. Számotokra mi a legfontosabb ebből a szellemiségből?
CSK: Bartók valójában egy magyar brand is. Nagyon fontos, hogy fenntartsuk a kultuszát, hiszen hozzátartozik Magyarország imázsához, külföldön Puskás Öcsi mellett ő az egyik legfontosabb magyar. Ezt ápolni jóformán hazafias kötelességünk. Egy zeneszerző akkor él, ha játsszák a zenéjét.
MA: Minél többet játsszuk, annál inkább a vérünkké válik. Ez olyan, mint a gyakorlás általi fejlődés: minél többet fejlődik az ember, annál többet gyakorol, és minél többet gyakorol, annál többet fejlődik. A szerzők akkor lesznek igazán sikeresek, ha a műveiken keresztül éltetik őket. Ugyanez a helyzet az élő szerzőkkel is. (nevet)
