Képzeld el a következőt: teljes nyugalomban sétálsz az utcán a többi emberrel együtt, mikor a semmiből megszólal a zene, és az egyik épület oldalán fél tucat artista kötélen leereszkedve táncolni kezd a muzsika ütemére. A tömeg egy pillanatra megáll, a tekintetek a mobiltelefonok kijelzőiről az ég felé emelkednek, és pár pillanatig mindent elfelejtve átadják magukat a varázslatnak. Mesésen hangzik, igaz? Akkor elárulunk egy titkot: áprilisban (29., 30.) és májusban (5., 6.) érdemes lesz nyitott szemmel járni Magyarország nagyvárosaiban is, mert könnyen előfordulhat, hogy valaki tánctérnek használja majd egy ház falát!
„Azt mondják, kihívjuk magunk ellen a halált azzal, amit csinálunk. Én inkább azt mondanám, megerősítjük magunkban az élni akarást” – állnak az alapító, Amelia Rudolph szavai az oaklandi székhelyű BANDALOOP oldalán. A vertikális tánc úttörőjeként is emlegetett csapat célja, hogy gravitációt meghazudtoló művészetükkel nyissanak új perspektívát a világra, miközben a természet csodái és az emberi közösség ereje előtt tisztelegnek.
Rudolph-ban egyetemi végzősként fogalmazódott meg a gondolat, hogy két szenvedélyét, a táncot és a hegymászást valamilyen formában összeházasítsa. Miközben a tánc mint spirituális rituálé témáját feldolgozó diplomamunkáján dolgozott, nem tudta nem észrevenni, hogy tulajdonképpen a hegymászás maga is egyfajta duett a szikla és a mászó között. És ha egy hegyfallal lehet táncot lejteni, miért ne lehetne ugyanezt egy felhőkarcolóval is megtenni?
A csapat a megalakulása óta eltelt több mint 30 évben kis túlzással az egész világot bejárta. Milliók figyelték őket lélegzetvisszafojtva, ahogy játszi könnyedséggel libbennek a falakon, Európától kezdve Ázsián és Afrikán át az amerikai kontinensig. São Paulo, Mumbai, Szöul, Verona, Lisszabon, Maszkat vagy épp New York utcáin állítottak meg tömegeket, amikor égig érő felhőkarcolók tükörsima oldalán leereszkedve táncoltak.
De nemcsak a városok vertikális felületeit vették be, természeti környezetben is meghódítottak már számos magaslatot: táncoltak 3000 láb (több mint 900 méter) magasan a Yosemite Nemzeti Park gránitfalain, a kínai Tianmen-hegységben, a Himalája indiai csúcsain vagy épp az olasz Dolomitokban. Az UNESCO-val együttműködve olyan, a világörökség részét képező helyszínekre hívták fel a figyelmet, mint a szaúd-arábiai Dzsidda óvárosában található Golconda erőd vagy a 15. században épült Szeplőtlen fogantatás-székesegyház a mexikói Pueblában.
Céljuk azonban nem csak a magasság meghódítása. A BANDALOOP működésének két fő pillére a természet és az emberek. A társulat büszkén áll ki az esélyegyenlőség és az emberi jogok mellett, kifejezetten fontos számukra a kisebbségek védelme és az, hogy társadalmi kérdésekben is állást foglaljanak, amit a pandémia kezdetén #ResistanceIsBeautiful című rövidfilmjükben is megerősítettek. 2019-ben a Müpában is látott, Strings című előadásuk az emberi kapcsolatokra, a minket összekötő és néhol szétszakadó kötelékekre épült, míg legújabb projektjük, a három részből álló LOOM a textilipart, illetve annak környezeti hatásait és árnyoldalát hivatott bemutatni. A trilógia első részét a társulat művészeti vezetője, Melecio Estrella Fülöp-szigeteki nagymamája ihlette, aki a második világháború alatt a koncentrációs táborban tanult meg horgolni.
Ez is azt mutatja, hogy a BANDALOOP sokkal több, mint egy csapat vakmerő alpinista-táncos, és előadásaik nemcsak a szemet nyűgözik le, de a lelket is megérintik – erről a hazai közönség is meggyőződhet, méghozzá Győrben és Debrecenben. Nem kérdés, hogy aki egyszer már látta őket, egészen biztosan mindig felpillant majd, amikor egy magas épület előtt halad el, reménykedve, hátha éppen valakinek azon támad kedve táncolni…
