Magyarországon a közönség a Recirquel társulatnak köszönhetően ismerte meg igazán az újcirkusz műfaját. Ők voltak az elsők, akik a turnézó külföldi sztárcsapatok mellett kimagasló minőségű produkciókkal kápráztatták el a magyar közönséget. Előadásaik – melyeknek első alkalommal rendre a Müpa ad otthont, de rendszeresen meghívást kapnak külföldre, így Párizsba vagy New Yorkba is – előkészítésén évekig dolgoznak, és a produkciók hosszú ideig maradnak repertoáron. Azt mondják, aki egyet lát közülük, örökre rabul ejti a műfaj. A Recirquel alapítója és művészeti vezetője, Vági Bence mostanság a balett, a kortárs tánc és a cirkusz világát ötvöző előadó-művészeti műfajnak, a cirque danse-nak szenteli idejét. A legújabb Recirquel-produkció, az összetett, új dimenziókat feszegető IMA is ennek szellemében fogant.
„Az IMA gondolata a pandémia idején fogalmazódott meg bennem. Kiindulópontom az volt, hogy a járvány megterhelő időszaka után fontos megtalálni a ki utat, a hitet, az erőt a továbblépéshez” – fogalmaz Vági Bence.
Az előadás egyik célja, hogy a nézőt kiszakítsa a fizikai lét hétköznapi valóságából, aminek érdekében különleges fényeket és hangot alkalmaznak. Mindez egyedi atmoszférát teremt az előadóművészek mozgása körül, innen ered a darab címe is.
„Azt szeretnénk megmutatni, hogy létezik egy hely, ahol minden ember túlléphet önmagán. Akárcsak korábbi előadásaink, a My Land, a Solus Amor vagy a Non Solus esetében is, mindig fontos volt, hogy a közönség a látottak által másként tekintsen önmagára, a környezetére, az életére. Új produkciónk is ezt emeli az érzékelés újabb szintjére: az IMA installációja a szakrális helyek atmoszféráját idézi, olyan teret hoz létre, melyben a néző a fizikai lét kötelékeiből kiszakadva spirituális utazásra indulhat. A lélek itt önmagára találhat.”
Az IMA próbafolyamata rendhagyó volt, mert az egyszemélyes előadás – amely váltott szereposztásban látható a Bartók Tavaszon – az eddigieknél is nagyobb koncentrációt igényel. Vági Bence az előadókkal négyszemközt dolgozott, és közösen hozták létre azokat a bensőséges viszonyról tanúskodó mozdulatsorokat – „a lélek koreográfiáját” –, melyek szándékaik szerint megszólítják a nézőt. Miközben az IMA egyértelműen a cirque danse műfaj folytatása, szervesen illeszkedik a társulat újabb produkcióinak vonulatába is.
A rendkívül intim megközelítés minden bizonnyal újszerű kísérlet még a kifejezetten progresszívnek számító újcirkusz világában is. „A társulat művészeivel egyesével beszéltem meg az elképzeléseimet, és visszajelzést adtunk egymásnak a próbafolyamat alatt is. Így olyan közvetlen állapot jöhetett létre, ahol a művészek legapróbb rezdüléseiben is láttam, min kell javítani, mit kell megtartani vagy elengedni. A mármár szélsőségesen személyes alkotási folyamat sokat segített abban, hogy az előadóművész teljes lényével jelen legyen és képes legyen továbbadni az IMA jelentését” – avat be a részletekbe a koreográfus.
Az előadás további különlegessége maga a helyszín, mely ezúttal a Müpa falain kívül áll. A Recirquel nem először játszik a Müpa mellett felállított hatalmas sátorban; korábbi produkciójuk, a Kristály is ebbe a térbe született és négy sikeres téli évadon van már túl. A társulat új darabja bizonyos szempontból folytatja a téli újcirkuszmesével megkezdett utat az immerzív színház műfajában, amelynek jellegzetessége, hogy a néző részesévé válik az előadás környezetének, így élményeit elsősorban az őt körülölelő sokféle ingerből, végső soron saját magából nyerheti. „Az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy az IMA számára a tökéletes formát az immerzív színházi és képzőművészeti alkotások világában találjuk meg – mondja Vági Bence. – Ezeknek ugyanis fontos jellemzője, hogy egyedülálló módon hoznak létre egy olyan közeget, melyben a néző vagy látogató különleges érzéki és tudati állapotba juthat el.”
Az összművészeti alkotói munka itt még nagyobb teret kap, a látvány- és fénytervezés, a zene és a hangzás együttesen hozza létre az IMA installációs terének tágas, lebegő élményét, melybe betérve a néző szinte együtt szárnyalhat az artistákkal.
„A zene elengedhetetlen része az előadásnak. Szirtes Edina Mókussal, az IMA zeneszerzőjével és Terjék Gábor sound design tervezővel hónapokon keresztül dolgoztunk azon, hogy a zene és a hangzás még teljesebbé tegye a látványvilágot, a 360 fokos nézői élményt. A színpadkép, a látvány minden előadásunknak kulcsfontosságú eleme – ha lehet, erre most még nagyobb hangsúlyt fektettünk. Az IMA installációját Vladár Tamással, társulatunk technikai vezetőjével álmodtuk, alkottuk meg; a fény különösen fontos szerepet játszik, Lenzsér Attila fénytervező ez alkalommal is segített új dimenzióba helyezni az előadóteret. A végtelenséget idéző, immerzív színházi térben elengedhetetlen, hogy a szereplők eggyé válhassanak az előadás vizuális világával, amihez a jelmezeket Kasza Emese jelmeztervező alkotta meg.”
Az IMA esetében az előadás már a megérkezéskor elkezdődik, az előteret Iványi Árpáddal közösen hozták létre. „Az alkotói folyamat számomra mindig összművészeti tevékenység, ahol a különböző területek nem válnak el egymástól, szerves egészet alkotva hozzák létre az előadás csodáját” – zárja a beszélgetést Vági Bence.
A Bartók Tavaszra létrehozott új produkcióval mérföldkőhöz érkezik a tíz éve alapított, világhódító magyar újcirkusztársulat. Reményeik szerint az IMA – hasonlóan a Recirquel korábbi előadásaihoz – a müpabeli bemutatót követően megmutatkozhat majd a világ számos fesztiválján is.
