Megjelent az április 5-én kezdődő Bartók Tavasz Művészeti Hetek hivatalos magazinja. Az előszóban Rudolf Buchbinder zongoraművész gondolatait olvashatják. A magazinba itt lehet belelapozni!
„Kedves zenerajongók! 254 évvel Beethoven születése után zongoraművei még mindig csodálatos, zegzugos útvesztőt jelentenek, egy olyan hatalmas területet, amelyen élvezettel barangolok nap nap után, mindig új távlatokat fedezve fel. Amikor Beethoven zenéjének tükrében nézem pályámat – és ez magától értetődő, hiszen Beethoven jelenti zenei gondolkodásom középpontját –, elsősorban azt látom, mennyivel több szabadsághoz juttatott életének és műveinek tanulmányozása.
Zongoraversenyeit Beethoven elsősorban az úgynevezett akadémiákon való sikeres előadásra szánta, és a negyedik concertóig maga is játszotta el őket. Különösen mulattat a harmadik zongoraverseny előadásáról szóló kritika: „Kevésbé sikerült a következő, c-moll zongoraverseny, amelyet még az egyébként kiváló zongoristaként ismert v. B. úr sem adott elő a közönség teljes megelégedésére.” Megnyugtató, hogy Beethoven nem hagyta magát elriasztani az ilyen kritikus hangoktól, és továbbra is inspirálta a bécsi közönséget.
Feltűnő azonban, hogy Beethoven az ötödik zongoraverseny befejezése után tizenkilenc évig tartózkodott attól, hogy újabb művet írjon ebben a műfajban. Lehet, hogy a szimfóniával összevetve ezt a formát egyszerűen már nem látta alkalmasnak a hangzásról alkotott forradalmi elképzelései megjelenítésére? Ettől kezdve inkább vonósnégyeseiben és kései szonátáiban adott hangot megalkuvást nem ismerő radikalizmusának, illetve olyan zongoraművekben, mint a Diabelli-variációk. A késői, szólózongorára írt darabokat a bécsi amatőr zenészek többsége már nem tudta eljátszani, és a hivatásosok is sokáig kerülték őket a koncertpódiumon.
Bartók is feszegette a határokat, és továbbfejlesztette a zongorát mint szólóhangszert, új hangszíneket és ütőselemeket bízva rá. Maga is kiváló zongorista volt, akit csodálok. A saját zenegyűjteményemben Bartók összes zongoraműve megtalálható, minden, amit a hangszerre írt. Bartók egyik eredeti, kézzel írott levelét is magaménak mondhatom, ami nagy inspirációt jelent számomra.
Mellette bécsi otthonomban lévő zongorámon Beethoven mellszobra áll. Valahányszor a zongorához ülök, ránézek erre az emberre, aki olyan közel áll hozzám, nézem vad tekintetét, bozontos haját, kíváncsi szemét – és csendben megköszönöm neki, hogy oly sokáig hallgatott engem, és megértette a művei közt kalandozó ember megpróbáltatásait és hányattatásait. Ludwig van Beethoven zenéje egész életemet végigkísérte. Aligha lehet véletlen, hogy ötödik zongoraversenye budapesti bemutatkozásomkor is műsoron volt, 1976 márciusában a Zeneakadémián, ahol Borbély Gyula vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat.
Alig várom, hogy találkozzunk, kedves Fesztiválközönség, és hogy az idei Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Heteken a Nemzeti Filharmonikusokkal együtt járjuk be Beethoven zongoraversenyeinek világát.”
