Budapest, Te! című produkciónkkal zenés városnézésre invitáljuk a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak hozzánk, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek! Ma Budapest belvárosában maradunk: Börcsök Olivérrel a Rózsa, Rohonyi Barnabással a Vas utcába megyünk.
Rohonyi Barnabás idén kapta meg színész diplomáját, Börcsök Olivér 2022-ben szerzi meg azt. Olivérrel először találkozhatnak nézőink, Barnabást már láthatták a Kaktuszvirág és a Válaszfalak című előadásainkban. Első helyszínünk, a Vas utca 2/c, a Színház- és Filmművészeti Egyetem épülete mindkét fiatal színész számára fontos helyszín, hiszen ide jártak, Barnabás Pelsőczy Réka és Rába Roland, Olivér Máté Gábor és Székely Kriszta osztályába.
Élete legjobb és legrosszabb munkáitól a legjobb és legrosszabb bulikig rengeteg élmény köti ide Barnabást, hiszen az elmúlt öt évet nem csupán e falak között, de gyakorlatilag ebben az utcában töltötte. „Amikor beléptem, azt éreztem, részévé válok a tradíciónak. Egy nagyon magasröptő és nagyon mélyenszántó közösség tagjává, és megtisztelve éreztem magamat – emlékszik vissza az első pillanatokra. – Itt tanultam a szakmát,
a tanáraimnak köszönhetem mindazt, amit most tudok, és azt is, ami már bennem van, de még nem ért meg.
Az a legfontosabb, amit a mestereimtől és az osztálytársaimtól kaptam.” Az évek alatt érezte, hogy az épületnek és az utcának lelke van, és úgy fogalmaz, hogy az utóbbi időszak eseményei, a modellváltás és annak következményei mintha ezt a lelket vették volna el. „Szomorú leszek, amikor itt sétálok el, és már inkább nem nézek be az utcába” – jegyzi meg. Barnabás az elmúlt éveket a város közepén töltötte, de nem csupán ezért vágyik a zöldbe: az tanulmányok befejezése és az egyetemet érintő átalakulás lezárta életének egy szakaszát.
A Székesfehérváron felnőtt Börcsök Olivér a Rózsa utcába invitál. Nem véletlenül: itt élt nagynénje, a nemrégiben elhunyt Börcsök Enikő színművész, így Olivérnek először ez a meleg, szűk belterű, otthonos lakás jelentette Budapestet, és azóta is ezt a hangulatot keresi. Az évek alatt a Rózsa utca is megváltozott, sok régi épületet bontottak le, a helyükön új lakóházak nőttek ki a földből. Bár Olivér kifejezetten szereti a város sokszínűségét, azt, ahogy a különböző korszakokból származó építmények békében állnak egymás mellett, de jóval közelebb áll hozzá a VII. kerület egykori autentikus polgári jellege a körgangos házakkal, bennük nagy belmagasságú lakásokkal.
Budapest a lakók tekintetében is sokszínű, és megvannak azok a karakterei, akik közös ismerőseinkké válnak,
mondja Olivér, és mesél a bácsiról, aki a négyeshatoson magában beszél meg a biciklijén párducmintás ruhában suhanó úriemberről. És míg a Király utcai kosz, nyüzsgés és élet más várossal össze sem hasonlítható, a másik véglet, az olyan zöldfelületek, mint a Rózsa utcában levő Szenes Hanna park, pedig egy fokkal élhetőbbé teszi Budapestet.
Egyetemistaként, hasonlóan társaihoz, ő is leginkább a „Bermuda-háromszögben”, azaz a Vas utca, Rákóczi út (az SZFE épületei) és a Roni ABC által határolt területen mozgott, így a főváros igazi felfedezésére nem volt ideje. Ám így is érzékelhette, Budapest mennyire multikulturális város, és azt, hogy „itt minden fellelhető. Bármilyen igény fogalmazódjon meg benned, már biztosan nyílt rá egy hely”, teszi hozzá.
Rengeteg slágert írtak az elmúlt száz évben Budapestről, ezek közül mintegy húsz hangzik el az előadásban, amelyek Barnabás szerint dallamvilágukban, mondanivalójukban egytől egyik önazonosak és magas színvonalúak. Olivérnek viszont van konkrét kedvence, az Akkezdet Phiaitól a Budapestmód. Ha előadáson kívüli dalt kell említeni, akkor Rohonyi Barnabásnak Horváth Jenő Mellékutcán című dala, Börcsök Olivérnek pedig a Teljesség felé, Szabó Benedek és a Galaxisok száma sűríti a város életérzését.
