Miklósa Erika és Balázs János több éve jól működő duót alkot, ZongOpera koncertjeik táplálkoznak a hagyományokból, értéket teremtenek, de megközelítésükben újszerűek és dinamikusak. Szerintük a mai világban szokatlanul őszintének kell lenni egy művésznek, ettől válik csak hitelessé az előadás. Hitvallásuk megegyezik Liszt Ferencével és Cziffra Györgyével, az ő szellemiségüket szeretnék a 21. században is továbbvinni.
– Régóta jó párost alkotnak, barátként és művészként egyaránt. Mi a titok?
Balázs János: Ha két művész találkozik, akkor a legfontosabb, hogy kíváncsiak legyenek egymásra. Erikával a Virtuózok zsűrijében találkoztunk először, és azonnal megvolt az összhang. Egyrészt azért, mert mindketten nagyon szeretünk improvizálni, mindeközben inspiráljuk egymást és új dolgokat próbálunk ki. Ha két szóban lehetne jellemezni a találkozásunkat, akkor az a spontaneitás és kreativitás lenne. Mindez örömzenében teljesedik ki, ami a közönség soraiban is kézzel tapintható, azt remélem, a mi előadásaink egyszerre teremtenek értéket és könnyen befogadhatóak.
Miklósa Erika: Az első találkozásainkon mindig kiselőadást tartottam Jancsinak az egészséges életmódról és a helyes táplálkozásról. (Nevet.) De komolyra fordítva a szót, valóban, korán kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk.
Mindketten a hagyományosnak vett zenei pályán kívülről érkeztünk a szakmába, és ez alapjaiban meghatározza a gondolkodásmódunkat.
– Hogyan válogatják össze az elhangzó dalokat, áriákat, operarészleteket?
BJ: A legnépszerűbb részleteket és áriákat játsszuk, azonban minden alkalommal van valami különlegesség, pl. egy Edith Piaf-dal, amely első pillantásra eltér a többi darabtól, de ha a hangulati egységet nézzük, akkor tökéletesen belepasszol. A koncertjeinken zongorakíséret van csupán Erika mögött, de azért igyekszem minél jobban dúsítani a hangzást, minél „operaibb“ körülményeket teremtve, ehhez pedig sokat merítek a koncertzongoristaként gyűjtött tapasztalataimból és az egyéb repertoárból.
Az ének és a zongora esetünkben tökéletesen kiegészíti egymást. Közösen gondolkodunk, közösen határozzuk meg a koncepciót. Emellett mi nagyon sokat beszélgetünk Erikával, magánemberként is, megbeszélünk szinte mindent, és az adott hangulatunkat, legyen éppen jó vagy rossz, át tudjuk ültetni a zenébe.
A közönség az őszinteségre kíváncsi, és nem előre elkészített sémákat akar látni.
Manapság nagyon nehéz időket élünk, az emberek ki vannak éhezve a művészetre, de ehhez nem elegendő pusztán tökéletesen eljátszani a kottába írt hangokat, be kell avatnunk a hallgatót a saját lelki világunkba, meztelennek kell lennünk a pódiumon.
ME: Van egy kedvenc idézetem, valahol New Yorban láttam egy múzeum falán: a klasszikus zene nem egy múzeumi kegytárgy, hanem friss, érett gyümölcs, amibe bele kell harapni. Én is így gondolom. Bár kétségtelenül van egy kora ennek a hölgynek, de friss gondolatokkal és újszerű megközelítéssel ma is vonzóvá lehet tenni. Én például nagyon szeretem, ha a különböző művészeti ágak találkoznak és egymást inspirálják, szerintem ez a kultúra túlélésének záloga.
– A zongorakísérettel előadott áriák esetében máshova esnek a hangsúlyok? Az intimebb légkör befolyásolja az interpretációt?
ME: Igen, főleg akkor, ha olyan partnerrel dolgozom együtt, mint János. Vele úgy érzem magam a színpadon, mintha egy énekessel adnék elő egy duettet. Elképesztő, ahogyan elővezet egy áriát, beletéve a saját gondolatát, amire én rögtön reagálok. Ezért minden koncertünk más, mindig változtatunk valamin, és az adott lelkiállapotunk is megjelenik az előadásokban.
– Cziffra György és a Cziffra Fesztivál szellemisége hogyan kapcsolódik a ZongOpera által kialakított koncepcióhoz vagy légkörhöz?
BJ: Cziffra játékát hallgatva az első szó, ami eszünkbe jut, az a szabadság. Ez a hihetetlen kreativitás és felfedező erő, amely szinte az összes előadását, felvételét jellemzi, ugyanakkor mindez nagyon komoly perfekcionizmussal párosul. A liszti romantikus művészetfelfogást ültette át a 20. századba, és azt hiszem, mi is ebben a szellemiségben alkotunk Erikával.
Magyarország Kormánya a 20. század legkiemelkedőbb zongoraművészének centenáriumát hivatalos emlékév keretében ünnepli, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. A Cziffra György-emlékév a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósul meg.