A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Közép-Európa egyik legrégebbi múzeuma, a székelyek szimbóluma. Neves tervezője, Kós Károly középkori és székely népi építkezési elemeket ötvözve álmodta meg az épület mindmáig tündöklő kinézetét. További érdekesség, hogy több mint 10 éve a múzeum ad otthont az unikumnak számító Gábor Áron rézágyújának. Az intézmény valódi szellemi térként működik, kiállítások, tudományos konferenciák, komolyzenei hangversenyek, szabadtéri koncertek és hangulatos családi események közkedvelt helyszíne.
Ez a másfél évszázados múltra visszatekintő intézmény 2023. október 26-án történelmi pillanathoz érkezik, hiszen ekkor nyitja újra ki kapuit a múzeum. 2019-ben kezdték el a felújítási munkálatokat európai uniós forrásokból, valamint a Kovászna Megyei Tanács finanszírozásának segítségével. A felújítási munkálatokról, a változtatásokról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk Vargha Mihállyal, a múzeum igazgatójával.
– Sikerült kicserélni a villanyhálózatot, az épületgépészetet, felújítani a tetőszerkezetet, ezáltal logikusabb beosztást nyertek a termek és így újabb lehetőséget kaptak a tartalmi bemutatások, hogyan valósult ez meg?
– A könyvtárunk eddig három különálló helyiségben volt, most egy tömbbe sikerült költöztetni, a földszinten voltak az időszakos kiállításaink, mostantól ezek az első emeleten kapnak helyet, ezáltal sokkal nagyobb teret nyerünk a lenti helyiségekben. Látványraktárakat készítünk, az irodákat is elköltöztettük a régi helyükről, így 30 százalékkal nőtt a kiállítótér.
– A múzeum udvarának területén is nagy változások történtek, a főépület mögötti házakat, a Csutak- és László-lakot is felújították.
– Három épület van itt, amelyből kettőt Kós Károly a múzeumőröknek (a múzeumigazgató archaikus kifejezése) épített. Akkoriban az őrök nem kaptak fizetést a munkájukért, ők tulajdonképpen a Székely Mikó Kollégium tanárai és igazgatói voltak, név szerint László Ferenc és Csutak Vilmos. Ők laktak ezekben a házakban családjaikkal, illetve a harmadik épület a gazdasági épület volt, ahol majorságot tartottak, itt volt a fásszín is. Most itt kapott helyet a kazánház, de az asztalos- és a restaurátor műhely is.
– A László- és Csutak-lakok fölött van egy csodálatos park, milyen célt szolgál az?
– Korábban egy közönséges hely volt, évente kétszer gyepet nyírtunk ott. Arra gondoltunk, hogy mivel családbarát múzeumot tervezünk, a parkot is helyrehozzuk és a gyerekek játszóparkjává varázsoljuk, hogy amíg a szülők a színpadnál nézik, hallgatják a koncertet, addig a gyerekek fent a parkban játszhassanak, így a családok egy egész délutánt el tudnak tölteni a múzeumkerti eseményeken. Építtettünk egy amfiteátrumot is a nézőknek, illetve egy férfi és női mosdót is, mert a régi sehogy sem egyezett a múzeum összképével. Van egy színpadunk is, amelyet átmenetileg a csernátoni alegységünknél helyeztünk el.
– A kopjafagyűjtemény is méltó helyet és elrendezést kapott az udvaron, új vasfelfogatókat készítettek és ezekre helyezték el a koplyafákat.
– Közel nyolcvan éve gyűjtjük a kopjafákat, annak idején már László Ferencék elkezdték. Jelenleg 200 kopjafánk van, ezekből a legszebbeket állítottuk ki az udvarban. Érdekes, mert a román kollégák kérdezték, hogy ha mi is keresztények vagyunk, miért nem kereszt van a kopjafáinkon. Azt válaszoltam nekik, hogy a kopjafa valójában a reformáció hozadéka.
– Nagyon sokat nyert a múzeum parkja az újítással, csodaszép lett!
– Kijelenthetem, hogy igazi dendrológiai parkká varázsoltuk a parkunkat. 1500 új növényfajta található meg benne, összesen 3000 példánnyal büszkélkedhetünk. Bátran mondhatom, hogy a múzeum dísze lett a park. A tervet a budapesti Herczeg Ágnes tájépítész készítette, aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával, hiszen már a park látványa egy igazi élményt ad a múzeumkertbe látogatóknak.
– Az elmúlt évek erőfeszítései, hogy a lámpákat, a Kós Károly tervezte mozaikot, a Csaba királyfi vitráliumot és a lépcső korlátját sikerült elkészíteni. Ezek tervrajzai 100 évig a fiókok aljában voltak, és mi az elmúlt évben önerőből készítettük el, mindegyiket Kós Károly rajzai alapján. Ilyen a Makkai András művész által elkészített Csaba királyfi című vitrálium. Ezelőtt csak egy ablak volt, ma már a múzeum épületének dísze lett.
– Hogyan fogják kihasználni a földszinten felszabadult új és régi tereket?
– Az épület jobb oldalán lévő teremben tartjuk a hivatalos megnyitót, ahová Petrás Máriát hívtuk meg előadónak. A terem azért olyan érdekes, mert Kós Károly úgy tervezte, hogy a terem egyik része a reformációt szimbolizálja, a másik pedig a katolicizmust. A felekezetek közötti békének szimbóluma ez az elosztás. Nem tagadjuk, hogy szeretnénk élővé tenni ezt a teret akár úgy, hogy egyházi szertartás szerint, családias hangulatban a fiatal párok itt mondhassák ki a boldogító igent. A termet Kós Károlyról neveztük el, és nemcsak a megnyitó lesz itt, hanem a Mérföldkő címet viselő állandó kiállítás is, ahol bemutatjuk az összes nagyobb egységeinket, a néprajzot, a régészetet, a történelmet, valamint a képzőművészetet. Az egyik legfontosabb esemény az a Géniusz, a hősök nagyja lesz az új szárnyban, ami Gábor Áron köré épül és az 1848-as forradalom kultuszát fogja kibontani egy újszerű narratíva mentén. Nem azt mondjuk, hogy itt van Gábor Áron hatalmas hős és csodáljuk, hanem ismertetjük, hogyan tudott ő hős lenni. Sokan nem tudják, hogy a kézdivásárhelyi céhrendszer hogyan állt be Gábor Áron mögé, hogyan tudtak nem egészen egy év alatt majdnem a semmiből 70 ágyút készíteni, ez hatalmas erőfeszítés volt.
– Az új szárny egyik termében egy vesszőből fonott kosárszerű ágyúvédő fal készül szemléltetés céljából. Milyen szerepet játszott ez?
– Ez volt az 1848-49-es forradalomban használt fedezék, ezeket a fonott kosarakat földdel tömték ki, és mi ezt látványként felhasználjuk. Ugyanitt kapja meg méltó helyét Gábor Áron ágyúja is. A falakon elhelyezett ismertetőn mutatjuk be ennek történetét.. Az ágyú és a fedezék körbejárható. **
Sepsiszentgyörgy akkori Vármegye Házában, a mai Bod Péter Megyei Könyvtár gyűléstermében mondta ki Gábor Áron, hogy “Lészen ágyú, mert Háromszék nem alkuszik.” (1848 október 16-án. (Szerk. megj.)) Gábor Áron mindenét feláldozta a szabadságharcért, Uzon és Kökös között vesztette életét az orosz tüzérség ágyúgolyója által. Ezt jeleníti meg a Gyárfás Jenő: Gábor Áron halála című monumentális kompozíciója, amelyet Nagyszebenben restauráltattuk és abban a teremben helyeztünk el, ahol Gábor Áron kultuszát láthatják majd az idelátogatók. Ugyanitt a falakon megjelenített történetekkel és interaktív játékokokkal várjuk a fiatalabb látogatóinkat is. Nem titkolt szándékunk, hogy meggyőzzük a fiatalokat, hogy érdemes múzeumba járni.
– Az első emeleten helyezkedik el a néprajzi részleg, az archeológiai kiállítás és a klasszikus zenei koncerteknek helyet adó Bartók terem.
– A néprajzi teremben már volt eseményünk, hiszen Zakariás Attila, a múzeum felújításának tervezője, itt vehette át a megérdemelt, rangos magyarországi elismerést. Azt tervezzük, hogy ne csak látogatókat fogadjunk, hanem további eseményeknek is lehetőséget biztosítsunk a termekben.
A kivilágítás tekintetében is szintet léptünk, hiszen a 300 éves barátosi mennyezet soha nem volt ilyen szépen kivilágítva. A mennyezet a barátosi templomot díszítette egészen a két világháború közötti időszakig, amikor a templomot átépítették. Amikor Csutak Vilmosék tudomást szereztek arról, hogy a mennyezet kazettái feleslegessé váltak, behozták a múzeumba és a raktárba helyezték egészen addig, amíg az 1970-es évek végén elkészült az épület új szárnya.
**A díszterem nevét Bartók Béláról kapta, hiszen 1924. március 2-án ebben a teremben adott koncertet a világhírű zongoraművész és komponista a sepsiszentgyörgyi közönségnek. (Szerk.megj.)
Jövőben lesz 100 éve annak, hogy itt koncertezett Bartók Béla, tudjuk, hogy milyen darabokat adott elő akkor, és jövőre szeretnénk megismételni a koncertet. Ebben a teremben komolyzenei rendezvényeket tervezünk. Az az elvem, hogy ez nem a rocknak a helye, habár nagyon szeretem, de itt inkább egy régizene, komolyzene, archaikus népzene és jazz vagy világzene koncertet tudok elképzelni. Könnyűzenét már nem. Szívesen lennénk a helyszíne évente akár több olyan eseménynek is, mint amilyen a Sepsi Classic Komolyzenei Fesztivál volt az idén.
A Bartók terem mellett helyezkedik el a régészeti kiállítótér, ide kerülnek az erősdi ásatások leletei, ezeket már el is helyeztük. Az Erősdi ásatásokról azt kell tudni, hogy László Ferenc egykori múzeumigazgató, nagyon módszeresen feltárt egy 6000 éves bronzkori lelőhelyet Erősdön, és tulajdonképpen ezzel lett a múzeum világhírű. Angliából, Németországból jöttek régészek és csodálták, hogyan hajtotta ezt végre, csakhamar kollégának nevezték Ferenc Lászlót, aki egy egyszerű természetrajz-tanár volt a Székely Mikó Kollégiumban. Ekkor, a XX. század elején lett igazából nagykorú a múzeum. Az erősdi ásatások és kerámia nagyon fontos fejezete a múzeumnak, ezért is lesz állandó ez a régészeti kiállítás.
A Budapesti Levéltártól kapott Kós Károly útja és Kós kortársai nevű kiállítás is végső helyet kapott a Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítás több évvel ezelőtt készült, a Budapesti Levéltár nekünk ajándékozta, mi pedig megutaztattuk és Erdély-szerte már 12 helyszínen kiállítottuk. Látszik ezen a kiállításon, hogy teljességében azt a világot tárja elénk, ahonnan Kós Károly jön: Erdélyországot, önvallomást, a feleségét ábrázoló képet és a sztánai otthont is láthatjuk. A tárlatot Anthony Gall tervezte.
– Lesz helyiség az időszakos kiállításoknak is fenntartva?
– Három-négyhavonta tervezünk történelmi, régészeti, néprajzi, vagy olyan könnyedebb tematikájú kiállításokat, amelyek érdeklik az embereket. Korábban volt már kávéról, dohányról, de sörről szóló kiállításunk is, ezeket nagyon szerették a látogatók. A felsoroltak például mind olyan témák, amelyekről azt gondoljuk, hogy mindent tudunk, de végül kiderül, hogy mégse.
– Megnyitották a második emeletet is, amely tematikailag lezárja a múzeum épületének látogatását.
– Ide szeretnénk elhelyezni a kortárs kiállításokat. Külföldi barangolásaim alkalmával mindig azt láttam, hogy a nagy európai múzeumokban külön helyiséget kapnak a kortársak, és ezt szeretném bevezetni nálunk is. Minden terem egy helyi vonatkozású híres személy nevét fogja viselni, így lesz a kortárs kiállító térrel is, hiszen Varga Nándor Lajosról kapja a nevét, aki egy Mikós diák volt itt Sepsiszentgyörgyön. Budapesten vált nagy művésszé, de mindig hűségesen hazajárt és a múzeumnak rajzolgatott. Az ásatások alkalmával talált tárgyakról a rajzokat ő készítette, segített és tanácsokkal látott el a képzőművészeti gyűjtemény összeállításánál. A műtermet neki alakítottuk ki a második emeleten. Most Éltes Barna kollégánk állít ki, a múzeum felújításakor kidobott fahulladékból dolgozott és ebből jött létre egy kiállítás. Barna a múzeum egyik alapembere, aki nagy alázattal és szaktudással végzi munkáját. A kiállítás gesztus feléje.
Nagy elégtétel számomra, hogy az egyik régi raktárhelyiséget sikerült átalakítani a második emeleten. Porosodó polcok voltak, rengeteg papír és ott volt az újsággyűjteményünk is. Ezt most felújítottuk és Kós Károly egyik állomása lett, vetítünk filmet róla, a terem közepére helyeztük el a portréját ábrázoló mellszobrot, mintegy mementóként róla.
A Székely Nemzeti Múzeumban most tágasabb lett a tér, lakályosabbá és látványosabbá vált. Kihívás és egyben motiváció lesz az, hogy úgy töltsük meg tartalommal, hogy az a fiatal korosztály számára is vonzó legyen, mert a mi generációnk tud könnyezni attól, ami a vitrinben van, de a huszonéves fiatal már nem, és ez talán rendben is van.