A HERBSTGOLD aranya ugyan már lecsengett, de a kismartoni Haydn Teremben még nem értek véget a zenei csemegék. Október 14-én este fél nyolckor ugyanis a historikus zene egyik legmeghatározóbb alakja, Ton Koopman hoz el az Amsterdam Baroque Orchestra interpretálásában Haydn Párizsi szimfóniáiból négyet.
Haydn úgy komponálta ezeket a szimfóniákat, hogy nem járt Párizsban, és amikor 1807-ben a Société Académique des Enfants d’Apollon a következő szavakkal fordult a mesterhez: „Igen tisztelt Uram! Az ön zsenialitásának halhatatlan termékei megtisztelték a franciákat, hiszen számos darabot az ő számukra komponált. Egy nagy párizsi koncert nem lenne teljes, ha nem hallhatnánk egy-két szimfóniáját!”, hogy felkérje tiszteletbeli tagjának, az akkor 75 éves zeneszerzőt már a világ legjobbjai között tartották számon.
A levélben mély csodálattal említett hat Párizsi szimfóniában, amelyeket 1785-86 között komponált, új sztenderdeket állított fel: szellemesség, sárm, intelligens csattanók, változatosság és meglepetések a legmagasabb zenei nívón – spontán érthető és talán éppen ezért olyan zseniális zenei egyveleg. Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra már rég bizonyították, hogy különleges érzékkel nyúlnak ezekhez a művekhez.
A hat szimfóniából három melléknevet is kapott, mindhármat hallhatják majd ezen a koncerten, azaz a 83. (g-moll) A tyúk, a 85.(B-dúr) A királyné, a 82. (C-dúr) A medve, valamint negyedikként a 86. D-dúr szimfóniákat.
Két héttel később, október 29-én, vasárnap délelőtt 11 órakor pedig, a bécsi klasszika gyöngyszemeié a főszerep. „Régivágású lélek” – így jellemezte Pinchas Zuckerman hegedűművész és karmester a fiatal lengyel származású kanadai zongoraművészt, Jan Lisieckit, aki már tinédzserként elkápráztatta hallgatóságát. Előadásában Mozart A-dúr, meghatóan egyszerűnek tűnő zongoraversenye csendül fel.
Az angol származású karmester, Andrew Manze a fiatal karmestergeneráció azon tagjai közé tartozik, akik számára a historikus és a historikusan megalapozott előadás kiegyensúlyozottsága, illetve a spontán, szívből jövő, itt és most történő zenélés már magától értetődik – különösen egy olyan sokoldalú együttest dirigálva, mint a Chamber Orchestra of Europe.
Az együttes a koncert elején Haydn mostohán kezelt, de annál csodásabb 89. szimfóniájának szenteli magát, amelynek vidám fináléjában egy komor hangulatú f-moll epizód is megszólal.
Ludwig van Beethoven egyik legmeglepőbb, legfelkavaróbb hangulatváltásának lehetünk fültanúi: egy titokzatos, ködös, homályban tapogatózó bevezető után a 4. (B-dúr) szimfónia csupán néhány taktuson belül ünnepélyes hangulatba, sőt, túláradó vidámságba vált át.
