A Nemzeti Színház 2008-ban, a Biblia évében meghirdetett meghívásos drámapályázatán a fölkért alkotóknak a Tízparancsolat egy-egy törvényének témájára kellett darabot írniuk. A nyolc elkészült pályamű közül Visky Andrásé a hetedik parancsolat eredeti, kiterjesztett érvényű jelentését járta körül: „Ne lopj: életet, szabadságot, jövőt!” A darabot a szerzőhöz igen közel álló személyek életeseményei ihlették.
A Pornó címet viselő dráma a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásában lesz látható az idei eSzínház Fesztiválon. A megfigyelt és Pornó fedőnévvel lehallgatott színésznő bőrébe Csonka Szilvia bújt, aki nemcsak játssza, de rendezte is az előadást.
A szerző, Visky András, így nyilatkozik az darabról:
„Manifeszt módon a politikai pornográfia korába léptünk. Ennek a darabnak Pornó a címe, de nincsen benne pornográfia. A nőre ráakasztják ezt a fedőnevet. Miért? Azért, hogy könnyebben ki tudják csinálni. A politikai pornográfia azt jelenti, hogy nem elég pusztán a szavazatunk, a testünk is kell. A politikum beépül az életünkbe, a szerelmi szféránkba, ami mégis csak a szabadságunk megélésének a tere volna.
Hogy a 80-as évek ilyen borzalmasan aktuálissá vált, hogy egyre többen játsszák ezt a darabot: ez a mi közös szégyenünk. Visszatérnek a mechanizmusok? Olyanfajta politikai berendezkedések, amelyekről azt hittük, hogy végre megszabadultunk tőlük? Én ezt nem a politikusok nyakába szoktam varrni, hanem a saját nyakunkba, hiszen az a mi életünk.”
Az alkotók így harangozzák be a produkciót a színlapon:
Egy kíméletlen önkényuralmi rendszer világában játszódik, főhőse egy hivatása gyakorlásában ellehetetlenített színésznő, aki annak ellenére megpróbál nem félni és szabad lélekkel élni, hogy a hatalom folyamatosan megfigyelteti és „Pornó” fedőnév alatt nyilvántartatja mint célszemélyt. Ez a mozzanat azonban csak az egyik indoka a meghökkentő cím választásnak. A másik indítékot az író így fogalmazta meg egy interjújában:
„A politikai pornográfia elszabadulóban van, már az új oltárképeken, a számítógépek képernyőin és a telefonunk kijelzőjén is folyamatosan jelen van…Hatálya alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a vak is látja, mi történik: nem elég a szavazatunk, sohasem elég, a testünk is kell, a gondolataink, a lelkünk, a hálószobánk. Meg kell állni a gyermekeink és gyermekeink gyermekei színe előtt, és elmondani a saját történetünket. Kiűzni nyelvünkből, tekintetünkből, érintéseinkből, sejtjeinkből a diktatúrát. Amíg nem tesszük meg, diktatúra-függőségben élünk. Nincs bátrabb tett, mint előállni a gyávaság történetével.”
Az eSzínház Fesztiválról tematikus blogunkban található bővebb információ.