Unortodox fúziós cigányzene. Így hívják azt a különleges, semmihez sem hasonlító stílust, amit Roby Lakatos hozott létre saját zenekarral Brüsszelben. A cigányzene, a tangó, a klasszikus és a jazz zene rendhagyó találkozását a budapesti közönség is megcsodálhatja július 16-án és 23-án a Fesztivál Akadémia Budapest koncertjein.
– Úgy tudom, Olaszországban adtak néhány napja koncertet.
– Igen, épp L’Aquilában koncerteztünk a helyi szimfonikus zenekarral, hatalmas élmény volt. Aztán indultunk tovább Erdélybe, most pedig Izraelben lépünk fel, itt két koncertet is adunk, hasonlóan Budapesten, ahol a Fesztivál Akadémia keretein belül koncertezünk. Július 16-án a margitszigeti Kristály Színtérnél lépünk fel egy szabadtéri fusion-jazz koncerten este 8 és 10 óra között.
– A másik koncertjük július 23-án, a Fesztivál Akadémián utolsó napján lesz. Milyen jellegű programra számíthat a közönség a „La Gitane” címet viselő koncerten?
– A saját zenekarommal játszunk ezen az estén is, a már jól bevált és megszokott műsorral készülünk. A saját zenénket játsszuk, amit egy brüsszeli kritikus nevezett el anno unortodox fúziós cigányzenének. (nevet)
– Ez igen találó…
– Igen, szerintem is nagyon jó elnevezés. A cigányzene mellett nálunk megjelenik a tangó, a világzene, a klasszikus zene és a jazz is. Nagyon változatos zenét játszunk, így egyáltalán nem unalmas sem nekünk, sem a közönségnek. (nevet) Ráadásul ezek a stílusok gyakran egy számon belül is változnak, a zenénk pedig mindig új elementumokkal bővül, igyekszünk frissen tartani a repertoárt.
– Korábban Brüsszelben lakott, de ha jól tudom, már itthon él…
– Igen. Már három éve Magyarországra költöztem, azóta itt élek. Azt gondolom, hogy mivel rengeteg külföldi fellépésünk van és folyamatosan utazunk, ezért szinte mindegy, hogy hol van épp a székhelyünk, Budapesten vagy Brüsszelben. Nemrégiben egy alapítványt hoztunk létre itt, Magyarországon, amely hátrányos helyzetű fiatal muzsikusoknak kíván segíteni. Egyik legnagyobb sikerünknek tekintjük az 1. Roby Lakatos Improvizációs Hegedűverseny megrendezését, ahol nagyon sok kiváló tehetséget fedeztünk fel, akiknek támogatni is tudtuk a pályakezdését.
– Apropó improvizáció, hogyan működnek együtt a „kottából játszó komolyzenészekkel”?
– Ó, remekül. (nevet) Gyakran játszunk szimfonikus zenekarokkal, ahogyan említettem is, és a lemezeinken szereplő daloknak is léteznek zenekari átiratai. Amikor klasszikus zenészekkel találkozunk, a legfontosabb az, hogy figyeljünk egymásra, alkalmazkodjunk, még akkor is, ha mi magunk nem kottából játszunk.
– Izraelben milyen műsorral készülnek?
– Két koncertünk lesz: az egyik a saját zenekarommal (Még egy kört! Gypsy Jazz Band), ahol különlegességként a lányom, Mirjam is énekel majd. A műsor érdekes módon egyaránt merít a francia sanzonok világából és a klezmer muzsikából. A második este a Tel-Aviv-i Filharmonikusok társaságában lépünk fel, ahol ismét egyfajta stíluskavalkád várható. Már nagyon várjuk.
– Még mindig tartja azon mondását, hogy Angliában a leghálásabb a közönség?
– Igen, ez változatlan, bár el kell hogy mondjam, hogy mikor legutóbb Brüsszelben koncerteztünk, hasonlóan zajos sikert arattunk. Ez talán nem véletlen, hiszen évekig ott éltem, így igen komoly követőtáborom alakult ki. De úgy érzem, hogy szerte a világon nagy szeretettel fogad minket a közönség.
– Kelemen Barnabással régóta ismerik egymást?
– Igen, ezért is volt nagy öröm, amikor felkért a mostani fellépésre. Barnabással régóta barátok vagyunk és találkozunk, amikor csak tehetjük. Ez sajnos egyre ritkábban adatik meg, hiszen mindketten sokat dolgozunk és utazunk. Egyik legszebb közös emlékünk, amikor Barnabás részt vett a brüsszeli Queen Elisabeth Nemzetközi Hegedűversenyen, amelyet én közvetítettem a belga televízióban. (nevet)