Hogyan változik meg a komolyzene világa a digitális technológiáknak köszönhetően? Hogyan tud egy fiatal zenész profitálni e változásokból a karrierje során? Milyen lépések vezetnek a sikeres kommunikációhoz? Milyen képességeket, tudást kell elsajátítania egy fiatal zeneszerzőnek, előadóművésznek, hogy sikeresen boldoguljon a változó iparágban? Kolesár Krisztián marketing és digitális szakértővel, tanácsadóval, a Budapesti Fesztiválzenekar és a Luxemburgi Filharmónia volt marketingvezetőjével beszélgettünk.
– Nemrég Zeneipar 3.0 címmel tartottál előadást a Zeneakadémián, és Tech-etség kötelez címmel blogot is írsz. Mindannyian érezzük, hogy átalakulóban van a komolyzenei világ. Te miben látod az átalakulást leginkább?
– A komolyzenei ipar nem nagyon alakul még egyelőre, 3.0 inkább azt jelenti, hogyan alakulhatna át, milyen lehetőségek állnak előtte. Ez a terület nem feltétlenül a leggyorsabban változó iparág. Ez teljesen természetes, hiszen nagy része egy történelmi munkára épül: régen elkészült művek, régen elkészült hangszereken jutnak el az emberekhez. Ezt fontos megőriznünk, ugyanakkor nagyon sok olyan lehetőség adódott az elmúlt években, amire a zeneiparnak építkeznie lehet.
A Zeneipar 1.0-nak azt az időszakot hívom, amikor az embereknek még mindenképp el kellett menniük valahová ahhoz, hogy zenét hallgassanak. A 2.0 időszakban erre már nem volt szükség, mivel a zene különböző közvetítők (rádió, lemezek, és az ehhez kapcsolódó szereplők, például lemezkiadók) révén is eljutott a közönséghez. A 3.0 pedig azt jelenti, hogy
egyre inkább közvetlenül lehet elérni szolgáltatásokat, a termék elkészítőjét és fordítva, a muzsikus közvetlenül kapcsolatba tud lépni a potenciális közönségével.
Ez nemcsak a zeneiparra, hanem minden iparágra igaz, hiszen az internet, a közösségi média, videómegosztók, különféle platformok megjelenésével mindenki előtt nyitva áll az út, hogy tartalomgyártóvá váljon, boltot nyisson, saját törzsközönséget építsen és azt rendszeresen és közvetlenül megszólítsa. Sokan meg is ragadják ezt a lehetőséget, különböző szinteken, kezdve attól, hogy valaki felrak magáról képeket az Instagramra, egészen addig, hogy tartalmat gyárt egy Youtube-csatornára, és ezt monetizálja is. Nagyon sok olyan lehetőség van, ami által el tud jutni egy produkció vagy egy előadóművész, zeneszerző a saját közönségéhez.
Ez persze nem egyszerű feladat, hiszen sok időre, szakértelemre, forrásra van szükség, ami elsősorban az intézmények számára áll rendelkezésre. Jelenleg olyan projekteken dolgozom, amelyek abban segítik a zenei intézményeket, hogy tudják kihasználni a technológiai fejlődés előnyeit és milyen módokon tudják a lehető legtöbbet kihozni a közönségükből. (Persze ez egy kölcsönös folyamat, ami mindenkinek jó, hisz a megoldás egyik eleme az, hogy a lehető legtöbbet kell adni, ahhoz hogy a legtöbbet kaphassuk.) Ezekben a folyamatokban rengeteg adat keletkezik, döntő momentum, hogy ezen adatokat hogy használjuk fel. A „zeneipar 3.0”-ban nincsen szükség feltétlenül közvetítőkre – más szabályokkal és mozgatórugókkal működik, mint amit megszoktunk.
– A Focus on You programsorozatban 18-35 év közötti komolyzenei tehetségekkel dolgozunk, hogy magabiztosan mozogjanak a zenei üzleti életben. Hogyan látod, egy fiatal zenész mit tud profitálni ebből a változásból, a közvetlenségből a saját karrierjében?
– Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját szintjén kell elérnie a „digitális teljességet”: ez természetesen teljesen mást jelent egy intézmény és egy zenész esetében. Az egyik véglet például a Müpa, ahol rendelkezésre áll a kamerarendszer, social media csapat. Ugyanakkor a saját céljai elérése érdekében egy fiatal előadóművész, együttes, zeneszerző is épp elegendően ki tudja használni a számára fontos eszközöket.
– Hogyan kezdjenek hozzá a fiatalok ehhez a munkához? Melyek azok az eszközök, amelyek a leggyorsabban, leghatékonyabban elérhetőek?
– Erről több hetet lehetne beszélni, erősen hiányolom is a zeneművészeti szakiskolák tananyagából ennek a tudásnak az átadását (a FOCUS on You programnak ilyen tudás átadása a célja – szerk.). Ezért
a technikai tanácsok helyett inkább azt javaslom, hogy mindenki az identitásának megfelelő dolgot csináljon, mind az eszközök, mind a mondanivaló tekintetében.
Az első lépés mindig annak a megfogalmazása, hogy te ki vagy, mit akarsz mondani. Mások az eszközök és a célközönség például, ha kortárs zenét játszol elektronikával, vagy barokk zenét játszol korabeli hangszeren. Akármit is kommunikálsz, a gyökere mindig ez az identitás kell legyen, ekkor leszel önazonos és egyben érdekes is. Az Instagram, a Facebook vagy a Youtube közönsége nem mindig a legigényesebb, de azt azonnal kiszúrja, ha valami erőltetett.
A következő kérdés már sokkal marketingesebb megközelítés: ki a közönséged?
Ha fontos az, hogy valakit elérj, valakivel kapcsolatba lépj, akkor tudnod kell azt is, hogy kinek szeretnéd átadni az üzenetedet, nekik miért lehetsz érdekes.
– Sok fiatal zenész, akikkel dolgozunk, idegenkedik az új csatornáktól, attól tartva, hogy komolytalanná válnak, és talán nagyobb közönséget érnek el, de a szakmai közeg rosszul reagál majd. Milyen jó példák vannak arra, hogy egy komolyzenei előadóművész jól használja a digitális tér lehetőségeit? Hogyan teremthető megfelelő egyensúly ezen a területen?
– A szakma véleménye fontos, és tisztelettel meg is kell hallgatni, ugyanakkor ha valakinek van saját magáról önazonos mondanivalója, akkor a legfontosabb, hogy ezt ő maga jónak és hitelesnek gondolja-e és meg merje osztani. Ehhez bátorság kell, nem vitás. Csak az fogja tudni ezeket a lehetőségeket kihasználni, akinek ez az elhivatottsága megvan, fel meri vállalni, amiben ő más, még akkor is, ha néhányan kritikusan reagálnak.
Egy kiállítás marketingmunkája során egy kalandos életű szent életéről készítettünk egy képregényt, ami miatt a múzeumpedagógus szakma felháborodott, ugyanakkor a közönség körében rendkívül népszerű volt. Innovátornak lenni az egyik legnehezebb: nem az új ötleteket nehéz kitalálni, hanem ezeket keresztülvinni a rendszeren.
De ha az embernek van egy olyan ötlete, amely összhangban van az identitásával és valami újat tud mondani vele, akkor azt érdemes megmutatnia.
Nem tanácsos viszont valamivel csak azért próbálkozni, mert más is csinálta, hiszen az nem feltétlenül lesz hiteles. Az eszközökben sokat lehet inspirálódni nemzetközi a pályatársaktól, de a mondanivalónak önazonosnak kell lennie.
– Álláspontod szerint – a zenei professzionalizmus mellett – milyen képességek és tudás elsajátítására van szüksége a fiatal előadóművésznek, zeneszerzőknek, hogy megtalálják a helyüket ebben a változó világban?
– Nagyon sok ilyen van, így csak a legfontosabbakat emelném ki. Ha valaki szeretne egy saját brandet, identitást építeni online, akkor fontos ismernie a platformok működését, és hogy hogyan érhető el a közönség általuk. Ehhez ma már magyarul is minden információ rendelkezésre áll. Nem árt egyfajta médiaszerkesztési tapasztalat, például a Canva vagy videoszerkesztő programok ismerete.
Minél magasabb szintre jut el valaki ezen eszközök használatában, annál inkább érdemes együttműködni másokkal. Fiatalként rendkívül jó lehetőség más fiatal művészekkel és szakemberekkel együtt dolgozni, legyen szó filmesekről, képzőművészekről, designerekről, marketingesekről. Ezek az együttműködések egymás kölcsönös segítéséről, a látótér, portfólió tágításáról, az együttgondolkodásról, az inspirációról szólnak, így kölcsönösen előnyösek lehetnek. Például egy zeneszerzőről készített kisfilm után egy filmes adhat megrendelést egy következő film zenéjének megírására. Így azt gondolom, hogy
a hiteles és átgondolt kommunikáció mellett a networking az egyik legfontosabb eleme a boldogulásnak.
